Liver biopsy for histological assessment - the case against

Abstract

Percutaneous liver biopsy (LB) remains an important tool in the diagnosis and management of parenchymal liver diseases. In current practice, it is most frequently performed to assess the inflammatory grade and fibrotic stage of commonly encountered liver diseases, with the diagnostic role relegated to secondary importance. The role of LB remains a vastly controversial and debated subject, with an ever-increasing burden of evidence that questions its routine application in all patients with liver dysfunction. It remains, essentially, an invasive procedure with certain unavoidable risks and complications. It also suffers shortcomings in diagnostic accuracy since a large liver sample is required for an ideal assessment, which in clinical practice is not feasible. LB is also open to observer interpretation and prone to sampling errors. In recent years, a number of noninvasive biomarkers have evolved, each with an impressive range of diagnostic certainty approaching that achieved with LB. These noninvasive tests represent a lower-cost option, are easily reproducible, and serve as suitable alternatives to assess hepatic inflammation and fibrosis. This article aims to debate the shortcomings of LB while simultaneously demonstrating the diagnostic accuracy, reliability and usefulness of noninvasive markers of liver disease thereby making the case for their utilization as suitable alternatives to LB in many, although not all, circumstances.

Options of non-invasive assessment of liver fibrosis based on the clinical data

“…Jellemzi a hepatocytakárosodás (grading) és a kötőszövetes átalakulás (staging), valamint az elzsírosodás mértékét (1. táblázat), illetve információt ad a vas-és rézfelszapo-rodásról, segíti az elkülönítő kórismét. A módszer klinikai hasznát korlátozza, hogy csak egy kis parenchymarészletet (1/500 000-ed) jellemez, így az egész májszövet állapotának megítélése nem lehetséges [11,12]. A fi brosis fokának megfelelő jellemzésére legalább 20-30 mm hosszú, legalább 11 portalis traktust tartalmazó szövet-minta alkalmas [13].…”

“…A 15 mm-es biopsziák 65%-a, a 25 mm-es biopsziák 75%-a kerül megfelelő véleményezésre, a minta hosszának növelésével a mintavételből származó hiba csökkenthető [12]. Az esetek 20-50%-ában a cirrhosis nem kerül felismerésre a mintavételből származó hiba miatt [11]. A szövettani vélemény nagyban függ a vizsgálatot végző patológus gyakorlottságától, amely a fi brosis fokának megítélését 15-33%-ban, a necroinfl ammatio mértékének megítélését 10%-ban befolyásolja [11].…”

“…Az esetek 20-50%-ában a cirrhosis nem kerül felismerésre a mintavételből származó hiba miatt [11]. A szövettani vélemény nagyban függ a vizsgálatot végző patológus gyakorlottságától, amely a fi brosis fokának megítélését 15-33%-ban, a necroinfl ammatio mértékének megítélését 10%-ban befolyásolja [11].…”

“…Fájdalom az esetek 20-84%-ában jelentkezik [12,13,14]. Halálozás 1:10 3 -1:10 4 [10], 96%-ban az első 24 órán belül [15], gyakran vérzés (1/2500-1/10 000 biopszia) vagy epés peritonitis következtében történik [11,14]. A májbiopsziát végző gyakorlottsága meghatározza a szövődmények gyakoriságát, de nem befolyásolja a fájdalom kialakulását vagy a szövettani diagnózist [14].…”

“…A Fibroscan és Fibrotest együttes alkalmazása a fi brosist érzékenyebben jellemzi idült hepatitis C-vírus-fertőzöttekben [11]. Az APRI és Fibrotest-Fibrosure szekvenciális alkalmazásával a biopsziák 50-80%-a elkerülhető lenne idült C-vírus-fertőzöttekben [14].…”