Közszolgák, köztudósok és az Akadémia

A 17. század első felének Habsburg–oszmán diplomáciája

“…97 2b) Ugyanígy alig tudunk valamit a Magyar Királyság egyházi és világi tisztviselőinektalán a többször említett Esterházy Miklóst leszámítva -a békealkudozásokon betöltött szerepéről. 98 Elsősorban a már említett Thurzó György, Draskovich János (1646-1648) 99 és Pálffy Pál (1649-1653) 100 nádorokat; Forgách Ferenc (1607-1615), 101 Pázmány Péter (1616-1637), 102 Lósy Imre (1637-1642), 103 Lippay György (1642-1666) 104 esztergomi érsekeket, Sennyey István (1623-1635), 105 Lippay György (1635-1642) 106 , Szelepcsényi György (1644-1666) 107 kancellárokat, valamint Cziráky Mózes (1625-1627) 108 és Mikulich Tamás (1631-1649) 109 személynököket említhetjük. Fontos lenne kimutatni, hogy az említett méltóságoknak mely béketárgyaláson milyen szerep jutott, mekkora befolyást tudtak gyakorolni a békepontokra, és a tárgyalások alatt milyen álláspontot képviseltek, az mennyire támogatta a központi akaratot, vagy éppen mennyire ment szembe azzal.…”