Közösségi tanulás járvány idején

Abstract

Összefoglaló. A társadalmi innovációt és közösségi tanulást kutatók általában társadalmi méretű természeti katasztrófákból indulnak ki (Moulaert et al. 2013: 113–130). Mi a járványt próbáljuk úgy tekinteni, mint az egész közösséget érő kihívást, amely új tanulásokat és innovációkat eredményez (Márkus–Kozma 2019: 5–17). Paradigmatikus kutatási módszerünk a résztvevő megfigyelés (Moulaert–MacCallum 2019: 115–120). Ezt kiegészítjük a szociális média elemzésével, valamint célzott interjúkkal és folyamatos monitorozással. Az események lefutására példaként az oktatást (tanárokat, tanulókat, szülőket és fönntartókat) használtuk. Négy lakossági csoportot és jellegzetes magatartásaikat sikerült körvonalaznunk a kormányzat mint aktor mellett: a „lojálisakat”, a „vádaskodókat”, az „aktívakat” és az „innovatívakat”. Az oktatásügy története a járványveszély idején változó dinamikát mutat. A járványveszély kihirdetésekor a civilek innovativitása fellángolt; ezt azonban a kormányzati adminisztráció később fokozatosan visszaszorította. A kívánatos ezzel szemben a felek partnersége lett volna. Summary. Researchers of social innovation and community (social) learning usually start their analyses from natural disasters (Moulaert et al. 2013: 113–130). In this paper, we defined the first six weeks of pandemic threat (COVID-19) in Hungary as a community-wide challenge that resulted in new learning and innovation (Márkus–Kozma 2019: 5–17). We choose participatory observation as the main research method (Moulaert–MacCallum 2019: 115–120) which was complemented by social media analysis as well as targeted interviews and ongoing monitoring. We used education (teachers, students, parents and owners of institutions) as an example. We outlined four population groups and their typical attitudes towards the government’s anti-virus education policy: the “loyal”, the “accuser”, the “active” and the “innovative”. The education policy showed changing dynamics at the time of the epidemic threat. When the threat was announced, the innovativeness of civilians flared up; however, this was later gradually suppressed by government decisions. The desired, on the other hand, would have been a partnership between the parties.

Early Childhood Teachers’ Professional Learning and Development during the Homeschooling Period

“…professional growth in a less formalized environment, characterized in particular by learning new things, all the more so as there was a large discrepancy between the professional support required and experienced by the teachers. In our understanding, this provided an opportunity for the emergence of bottom-up innovations as well [9].…”

“…Results show that this was a great opportunity for bottom-up initiatives and innovations. These individual or small community practices can be considered bottom-up innovations as they came as a response to the challenges threatening the existence of society, and these would not have come into existence without the community having learned to successfully face such threats [9]. In light of this, we can assume that it was the lack of help "from above" and the lack of "spoon-feeding" that brought forth the bottom-up initiative and provided an opportunity to experience professional creativity and professional self-efficacy.…”

Az oktatási szektor alkalmazkodása a digitális transzformáció kihívásaihoz

“…A diákok részéről fokozott elvárásként jelent meg az azonnali, érdemi visszajelzés amunkáikra, amely érdemben nem minden esetben teljesült (Németh és mtsai., 2021). Természetesen vannak kivételek is, hiszen egyértelmű, hogy a kialakult helyzet különböző innovációkat szült, előtérbe helyezte apedagógusok innovativitäsät (Forray & Kozma, 2021).…”

Múltból jövőt

“…Nálunk ismét tombol a járvány, emelkednek a fertőzési számok, sorra zárnak be az iskolák (Élő 2021). Mintha az újabb veszélyhelyzet megint paralizálná az oktatási kormányzatot, amint azt az első járványhullám kezdetén megfi gyelhettük (Forray-Kozma 2021). Mi a teendő?…”