Összefoglaló.
Bevezetés: A hiperaktív húgyhólyag szindróma népbetegség
mértékű probléma, mely jelentősen rontja az érintettek életminőségét. A
konzervatív, gyógyszeres kezelés eredménytelensége esetén másodvonalbeli
terápiaként a minimálisan invazív botulinumtoxin intradetrusor injekció
javasolható. Célkitűzés: A nem neurogén eredetű hiperaktív
(túlműködő) hólyag szindróma miatt végzett botulinumtoxin intradetrusor
injekciós kezelés hatékonyságának, biztonságosságának felmérése saját
beteganyagunkon, és annak vizsgálata, hogy az eredményességet befolyásolják-e a
vizsgált preoperatív paraméterek. Módszer: Egy retrospektív
vizsgálat során összegyűjtöttük 33, intradetrusor BOTOX® injekción
átesett betegünk perioperatív adatait (életkor, testtömegindex, kísérő
betegségek, anatómiai eltérések, korábbi műtétek, panaszok, urodinámiás
leletek). Az eredményesség és a posztoperatív komplikációk felmérése a
betegdokumentáció, telefoninterjúk, kérdőívek segítségével történt. A
statisztikai analízis során kapott eredményeket p<0,05 esetén tekintettük
szignifikánsnak. Eredmények: Műtét után jelentős szövődményt
nem tapasztaltunk (p>0,05), 6 betegnél észleltünk hólyagkatéterezést nem
igénylő residuumot (p = 0,024). Az urgencia, ’urge’ incontinentia, pollakisuria,
nycturia előfordulása és mértéke, a vizeletincontinentia miatti betéthasználat
szignifikánsan csökkent (p<0,01), az életminőség, az általános egészségi
állapot mutatói szignifikánsan javultak a műtét után (p<0,001). A
perioperatív faktorok és a posztoperatív eredményesség (72,7%) között
szignifikáns kapcsolat nem igazolódott (p>0,05).
Megbeszélés: A tüneti javulás eredményei megegyeznek az
irodalmi adatokkal, a nemzetközi publikációkban közölt eredményekhez képest is
jobb mellékhatásprofil pedig az óvatosabb betegszelekcióval és részletesebb
kivizsgálással magyarázható. Következtetés: A
botulinumtoxin-A-terápia hatékony, biztonságos, minimálisan invazív kezelése a
terápiarefrakter hiperaktív hólyag szindrómának. Nem sikerült olyan preoperatív
faktort azonosítanunk, mely szignifikáns hatással bírna a kezelés
eredményességének előrejelzésére. Orv Hetil. 2021; 162(36): 1459–1465.
Summary.
Introduction: Overactive bladder syndrome is an endemic
phenomenon, which has a significant impact on the quality of life. In cases
where conservative treatment fails, intradetrusor onabotulinumtoxinA injection
can be used as second-line therapy. Objective: To assess the
safety and efficacy of onabotulinumtoxinA treatment in the management of
non-neurogenic detrusor overactivity among our patients. Also, to examine the
influence of perioperative factors on the effects of the efficacy.
Method: We have retrospectively collected the perioperative
data of 33 patients treated with intradetrusor BOTOX®. The assessment
of the efficacy and complications was done by the examination of patient files
and questionnaires. The results obtained during the statistical analysis were
considered significant for p<0.05. Results: We have not
experienced notable complications after the procedures. Only 6 patients had
residual urine (p = 0.024), none of them needed to be catheterized. We have
observed significant decrease in the incidence of frequency, nocturia, urgency
and incontinence, just as in the number of pads needed daily (p<0.01).
Quality of life and general health were significantly improved (p<0.001). We
have not found any significant connection between preoperative factors and
efficacy (72.7%). Discussion: Our results considering the
relief of symptoms are well in line with international data. The fact that our
rate of complications is – in international comparison – outstanding can be
explained by a more careful patient selection and thorough preoperative
assessment. Conclusion: OnabotulinumtoxinA therapy is a safe
and effective solution of therapy-refractory overactive bladder. We could not
identify any perioperative factor to predict postoperative efficacy of therapy.
Orv Hetil. 2021; 162(36): 1459–1465.