“…A plakkmarkerek (visfatin, galectin-3, oldható lectinszerű oxidált LDL-receptor-1, lipoproteinasszociált foszfolipáz-A2, leukotrién-B4, extracelluláris mátrixmetalloproteináz, triptáz, oldható LR11 fehérje, oldható amyloid prekurzor fehérje 770, apelin, chitotriosidas, tenascin-C) az instabilitást, a sérülés bekövetkeztét, mértékét mutatják, így utalva az AMI lehetőségére [19,20,21,22,23,24,25,26,27,28,29,30]. Ígéretes korai markernek tűnik az ischaemiamodifi kált albumin, a hősokkfehérje-27, a katepszin-K, a C1q-kötő adiponectin, a sejtmentes keringő DNS, a májsejt-növekedési faktor, a glikogén foszforiláz BB izoenzim és a növekedést elkülönítő faktor 15 [31,32,33,34,35,36,37,38,39]. A tanulmányok szerint az újonnan vizsgált necrosismarkerek (szívmio-zinkötő fehérje C és sarcoplasmás reticulum Ca 2+ -ATPáz) sokkal szívfajlagosabbak, mint a jelenleg használatosak [40,41,42].…”