Interakciós szinkronitás az interperszonális adaptációban

Abstract

Az utóbbi idők pszichológiai szakirodalma gyakran említi és elemzi az interakciós szinkronitás fogalmát. A gazdag elméleti és kutatási eredmények áttekintését azonban hátráltatja az egységes definíció hiánya, ami többek között arra vezethető vissza, hogy a fogalom a mind újabb eredmények - és az azzal párhuzamos szemléletváltás - hatására jelentős változáson ment keresztül. Az interakciós szinkronitás jelenségeinek megértéséhez tehát első lépésben a fogalom jelentésének tisztázása szükséges. A fogalom meghatározása után kísérletet teszek az interakciós szinkronitás személyközi alkalmazkodásban betöltött szerepének felvázolására. A cikk evolúciós pszichológiai szemléletű, mivel ez a megközelítés az interakciós szinkronitás jelenségeinek leírása mellett azok eredetével, mechanizmusaival és funkcióival is foglalkozik, s így elősegíti e jelenségek - szoros emberi kapcsolatokban, a fizikai és pszichés egészségben betöltött - szerepének jobb megértését.

Interakciós szemléletű hipnóziskutatás: a hipnózis szociál-pszichobiológiai modelljének kísérleti háttere

“…A személyek viselkedése között illeszkedés, ritmikus szervezettség jön létre (Chapple, 1982) az egyéni viselkedés koordinációja, egymás kölcsönös befolyásolása (Cappella, 1981) révén. Az ISZ jelenségeinek leírására, evolúciós gyökereinek, funkcionális jelentőségének feltárására irányuló igen gazdag szakirodalom szerint (áttekintése: Biró, 2003) az ISZ fogalma később átalakult. Ma a legkülönbözőbb egyéni ritmusok interperszonális kontextusban történő összehangolódását, idői koordinációját foglalja magában (Biró és Bányai, 2007).…”

“…A kutatási eredmények azt mutatják, hogy az ISZ-nak fontos szerepe van az interakciók szabályozásában: megfelelő összehangolódás esetén az interakciót gördülékenynek és harmonikusnak érezzük, szimpátiát érzünk a másik személy iránt (Chatrand és Bargh, 1999), raport alakul ki (Tickle-Degnen és Rosenthal, 1990Rosenthal, , 1992. Az ISZ a szoros emberi kapcsolatok alakulásában is központi jelentőségű: szerepe van a gyermek-és felnőttkori kötődés kialakulásában és minőségének meghatározásában (összefoglalása: Bányai, 2008;Biró, 2003). Mivel a szoros kapcsolatok hiánya nehezíti a stresszel való megküzdést, az ISZ a testi és lelki egészség fenntartásában is szerepet játszik (Burleson, Albrecht és Sarason, 1994;Heller és Rock, 1997;House, Landis és Umberson, 1988;Sarason, Sarason és Gurong, 1997).…”

“…A szakirodalomban ellenőrzött vizsgálatok alapján először munkacsoportunk írta le, hogy a hipnózis-interakció során ISZ jelenik meg. Kezdetben mikroelemzéses módszerekkel, később egészleges megítéléssel (módszertani összefoglalása: Biró, 2003) kimutattuk, hogy viselkedéses szinten gyakran figyelhető meg tükörtartás, együttmozgás -amikor például a hipnotizőr saját kezének mozgásával kíséri a motoros szuggesztiók végrehajtását -és mikroszinkronitás -amikor a hipnotizált valamely testrészének, például kezének rövid időtartamú mozgását a hipnotizőr más testrészeinek, például lábfejének hasonló időtartamú mozgása kíséri. A hipnózisindukciók előrehaladtával, a hipnózis mélyülésekor figyelhető meg az a gyakori szinkronjelenség, amelynél a hipnotizőr -többnyire felsőtestének ritmikus ("kántáló") mozgásával -követi a hipnotizált légzésének ritmusát (Bányai, 1985(Bányai, , 1991(Bányai, , 1998(Bányai, , 2000(Bányai, , 2002Bányai és mtsai, 1990;Biró és Bányai, 2007).…”

Túl jó/elég rossz szülők: a pszichológiai túlvédés okai, jellemzői, következményei és kezelési lehetőségei

“…Ezt követi azoknak a pszichológiai irányzatoknak a részletes felsorakoztatása, amelyek a túlvédés témakörében hasznos megállapításokat tettek. Ide tartozik a pszichoanalitikus szerzők azon köre, akik közvetlenül a pszichológiai túlvédés fenomenológiai leírásával járultak hozzá a fogalom megismeréséhez (Jung, ;Kast, 1998;Adler, 1998;Rüedi, 1988;Fromm, 2000Fromm, , 1995, valamint azok a közvetlenül nem túlvédéssel foglalkozó szerzők, akik saját munkásságuk során érintették a jelenséget, és fontos megálapításokat tettek vele kapcsolatban (Ainsworth,1972;Bowlby,1960;Bíró, 2003;Hámori,2000;Péley, 2002). Itt ki kell emelni a mentalizációs szakirodalom fontosságát, hiszen a kötődés, a szülő-gyermek interakciók, szinkronitás vizsgálatával remek alapot biztosítanak a szülőgyermek kapcsolati zavarok jövőbeli egységes elméletéhez.…”

“…Az interperszonális szinkronitás folyamata az egyéni pszichés ritmusok személyközi összehangolódását jelenti, aminek fontos szerepe van a kötődés-leválás folyamat alakulásában, a csecsemőkori szelffejlődésben, a későbbi önszabályozásban (Bíró 2003). Az interakciós szinkronitásra vonatkozó metaanalitikus tanulmányok arra utalnak, hogy a gyermek biztonságos kötődésének kialakulásában az anya-gyermek kapcsolat optimális (közepes szintű) szinkronizáltsága játszik döntő szerepet.…”