Immunoblot Analysis of Antibody Binding to Polypeptides of Borrelia burgdorferi in Children with Different Clinical Manifestations of Lyme Disease

Abstract

ABSTRACT. We analyzed by means of immunoblot technique the patterns of antibodies binding to polypeptides of Borrelia burgdorferi B31 in the sera of 21 children with different stages of Lyme disease. All sera but one recognized the flagellar protein 41 kD and all but two the 83-kD protein. The number of proteins recognized rose from clinical stage I to stage 111. The polypeptides of the mol wt 55 and 31 kD were exclusively bound by IgM and the proteins 66, 58, 39, and 36 kD exclusively by IgG. Based on the number of proteins visualized by single sera, IgM was the predominant isotype in stages I and I1 peaking in stage 11, whereas in stage I11 IgG predominated. Considering the number of proteins recognized and the corresponding antibody isotype, a serologic differentiation between the three stages of the disease is feasible: within stage I and within stage I11 patients with different clinical signs had distinct antibody patterns. No clearcut pattern could be discriminated in stage I1 for patients with different settings. Immunoblotting yields a possible distinction between active infection and serological scar by the detection of specific antibody patterns. (Pediatr Res 26:377-382, 1989)

Az Orvosi Hetilap 1991 januári lapszámai

“…Orvosi Hetilap 132. évfolyam 1. szám re szekréciójából, részben androgén prekurzorok transzformációjából származik (2,12,26, 31). Számos szerző találta magasabbnak az emlőrákos férfi betegek tesztoszte ron, illetve ösztrogén plazmaszintjét, így érthető; hogy kockázati tényezőnek számít a diffúz májbetegség, a Klinefelter-syndroma, az extrém mennyiségű ösztrogén bevitel (2, 3,9,18, 22, 28).…”

“…Az utóbbi időben az endokrin terápia (antiösztrogének, antiandrogének, LH-RH analógok) fejlődése, majd térhódítása a férfi em lőrák kezelésében, megváltoztatta a prognózisról alkotott elképzelést, a kórjóslat a korábbihoz képest kedvezőbbé vált. Számos közlemény számolt be hormonális kezeléssel elért jelentős remisszióról, hosszú túlélésről (1,6, 8,9, 13, 17, 19, 20, 25,30).Az egyes szexuálszteroidok koncentrációjára vonat kozó ellentmondó adatok ellenére egységes az az állás pont, hogy a férfi emlőrák kialakulásában, növekedésében a hormonális hatások is fontosak (2, 3,6, 8, 13,14, 19,30).Férfiakban a plazma ösztrogén tartalma részben a heKulcsszavak: férfi emlőrák, prognózis, plazma hormonszintekOrvosi Hetilap 132. évfolyam 1. szám re szekréciójából, részben androgén prekurzorok transzformációjából származik (2,12,26, 31). Számos szerző találta magasabbnak az emlőrákos férfi betegek tesztoszte ron, illetve ösztrogén plazmaszintjét, így érthető; hogy kockázati tényezőnek számít a diffúz májbetegség, a Klinefelter-syndroma, az extrém mennyiségű ösztrogén bevitel (2, 3,9,18, 22, 28).…”

“…Igen magas százalékban CD5 antigén pozitívak a köldök-zsinór vér lymphoid sejtjei is (13) és felnőttkorra a vérben a számuk rendkívül lecsökken (5-10%). Mindezek alap ján feltételezhető, hogy a CD5+ B-sejt phenotypus (mar ker coexpressio) nem lehet CLL specifikus tulajdonság, hiszen csontvelő transzplantáció után és egyes autoimmun betegségekben is nagy számban igazolható (24, 42).A legújabb vizsgálatok szerint a CLL sejtjei olyan an tigéneket is megjelenítenek a felszínükön, melyek nyugvó 12 normális sejten nincsenek jelen, csak aktivált állapotra jellemzőek (18,26). Ezek az ismeretek viszont permanens aktivált állapotot kiváltó és fenntartó tényezőknek, vala mint az aktivált sejtek és a daganatkeletkezés közötti kap csolatnak a vizsgálatára irányítják a figyelmet (15, 24).…”

“…Aktív folyamatra leginkább a vizelet emelkedett neopterin és a nyál fokozott béta-2 mikroglobulin értéke utal (29, 23). Hazai szerzők közül SS-hoz társuló malignus lymphomáról, krónikus lymphoid leukaemiáról, ill. agranulocytosisról csak né hány közlés jelent meg (4,12,26).Tüneti kezelésként lokálisan műkönny és műnyál ad ható. Paxirazol, Bisolvon (brómhexine), Efamol talán fo kozza a könnyelválasztást (20, 29), de egyértelműen nem bizonyított.…”

“…Ha a nephritis létrejön, az esetek 17-26%-ára tehető a MGN előfordulása, de gyakoriak a kevert, nehe zen klasszifikálható formák (3, 4, 5,12, 24,26, 27). Az IF kép viszont annyira elüt az IMGN-ben látható glomerulá-ris perifériás, általában diffúz, subepitheliális IC depozíci-ótól, hogy az esetek jelentős részében ez veti fel először a SLE gyanúját (1, 7,9,(24)(25)(26)(27). Klinikailag az ANApozitivitás és a hypocomplementaemia a legmegbízhatóbb jel.…”