Igazságosság és rangsorolás: Alkalmazások a közgazdaságtan és sport területéről

Abstract

A doktori disszertáció néhány igazságossággal kapcsolatos problémát tárgyal a közgazdaságtan és a sport területéről. Mindennapjaink egyik legfontosabb kérdése, hogy mit nevezünk igazságosnak. A 2. fejezetben a Brexit utáni lehetséges további kilépések hatását vizsgáljuk az Európai Unió Tanácsában két ismert hatalmi mértékkel, a Shapley--Shubik és a Banzhaf indexekkel. Ez a szavazási helyzet azért különleges, mert két különböző kvótának (tagállam és lakosság) is teljesülnie kell egy döntés meghozatalához. Bár a Brexit hatásait számos korábbi szakirodalom számszerűsítette, a további kilépésekkel eddig nem foglalkoztak. Az ideális az lenne, ha egy tag ki- vagy belépésének nem lennének egyértelmű nyertesei és vesztesei, az eredményeinkből azonban nem lehet ezt a következtetést levonni. Egy kilépés a nagy országok számára kedvező, ha a tagállam kvóta csökken, azonban a kis országok hatalmi indexét növeli, amikor nem változik a korlát. A 3. fejezetben egy fejezetben egy új országrangsorolási módszert javasoltunk. A különböző életminőség indexeket számos kritika éri, az önkényesen kiválasztott változók és a szakértői becslések alapján (vagy megfelelő magyarázat nélkül) meghatározott súlyok miatt. A módszertani bizonytalanságok sokszor valós gazdaságpolitikai következményekkel járnak, amikor egy állam célzottan javít néhány indikátoron, pusztán a rangsorban történő előrelépés érdekében. Az általunk választott, páros összehasonlításokból kiinduló sorrend viszont a kinyilvánított preferenciákat veszi figyelembe, azaz azt, melyik országot ítélik jobbnak az emberek a másiknál. Eljárásunk egyszerű számítása miatt a különféle összetett indexek alternatíváját jelentheti, bár teljes mértékben nem helyettesítheti azokat. A 4. fejezet jól illeszkedik a közvetítési- és reklámbevételek egy versenysorozat résztvevői közötti felosztásának egyre népszerűbb témakörébe. A Forma--1-ben használt rendszert leginkább az egyedi megállapodások jellemzik. A fejezetben páros összehasonlítások segítségével egy teljesítményen alapuló díjfelosztást vezetünk be. A megközelítés előnye a hivatalos pontozási rendszerrel szemben, hogy független a világos érvelés nélkül választott – és a múltban többször módosított – pontértékektől. Az 5. fejezetben a labdarúgásban a hosszabbítást követő esetleges büntetőpárbaj rúgási sorrendjét tárgyaljuk. Az azonos képességű csapatoknak ugyanolyan valószínűséggel kell(ene) győzniük, a tizenegyesrúgást meghatározó szabály azonban megsérti ezt a követelményt. Ezért hat alternatív mechanizmust hasonlítottunk össze egy matematikai modell segítségével, illetve empirikus alapokon.