Doktori értekezésem fő kutatási kérdése az volt, hogy milyen az állampolgárságról és az állampolgári nevelés céljairól alkotott meggyőződések befolyásolják Magyarországon az állampolgári nevelés iskolai gyakorlatát. A terület fogalmi komplexitásának bemutatása érdekében az értekezésben hét különböző politikai filozófiai megközelítést ismertettem vázlatosan, kitérve központi elemeikre, a jó állampolgárral szemben támasztott fő elvárásaikra és az ebből levezethető állampolgári nevelési célokra és eszközökre. Ezek a liberális, a kommunitárius, a republikánus, a nemzeti, a globális, a kritikai és a zöld irányzatok voltak, amelyeket a disszertáció elemző fejezeteiben ún. orientáló koncepcióként használtam. A kutatási kérdés megválaszolása érdekében elsőként a rendszerváltás óta megjelent öt nemzeti alaptantervben (NAT) explicite megfogalmazott, illetve tetten érhető szándékokat és célokat vizsgáltam. A dokumentumokat a tematikus elemzés módszerével elemeztem. Mindennek két célja volt: egyrészt bemutatni, hogy mik azok az üzenetek, meggyőződések, amelyeket a politika az oktatási rendszer segítségével, a tanárokon keresztül kíván a diákok számára közvetíteni, amelyeket ugyanakkor a pedagógusok saját meggyőződéseiken keresztül megszűrnek. Másrészt ezekre olyan kontextuális tényezőkként is igyekeztem rávilágítani, amelyek formálhatják a tanárok meggyőződéseit. A nemzeti alaptantervek elemzése során egy nemzeti színezetű kommunitárius fordulatot azonosítottam, amely a 2012-es NAT-ban kezdődött el, és amely a jelenleg hatályos alaptantervben teljesedett ki. Emellett a nemzeti és az európai elköteleződés felhangjának, illetve a kettő közötti viszonynak a markáns megváltozására hívtam fel a figyelmet. Az első három alaptantervben a nemzeti orientáció mellett hangsúlyosan megjelent a más kultúrák iránti nyitottság és elfogadás. Emellett az európai dimenzió is egyre erősödött, míg végül a 2007-es NAT-ban a nemzeti állampolgári nevelés kérdése egyenértékűként jelent meg az európai polgárrá nevelés kérdésével. E tendencia a 2012-es alaptantervben megtorpant: a nemzeti orientáció került előtérbe, az európai fölé kerekedve. A 2020-as NAT-ban az európai irányultság beszűkült, egy zsidó-keresztény gyökerű civilizációs identitássá alakult. E dokumentumban a nemzet elsődleges vonatkoztatási ponttá vált, az erős nemzeti identitás pedig a más kultúrák iránti nyitottság alapfeltételévé. A fő kutatási kérdés megválaszolásának második lépéseként a tanárok állampolgárságról, illetve iskolai állampolgári nevelésről alkotott meggyőződéseit vizsgáltam két módszertani megközelítésben: iskolaigazgatókkal, valamint történelemtanárokkal készített interjúk tematikus elemzésével, valamint Q-módszerrel. Az interjúalanyok jó állampolgárról alkotott, saját szavaikkal megfogalmazott meggyőződéseiben nem volt azonosítható határozott mintázat. Az interjúalanyok állampolgári nevelésről adott meghatározásaiból ugyanakkor egy kontinuum rajzolódott ki, amelynek egyik végpontját azok a szűk meghatározások adták, amelyek szerint az állampolgári nevelés egy ismeretátadást és bizonyos készségek (pl. kritikus gondolkodás, vitakészség) formálását szolgáló tanórai tevékenység. A kontinuum másik végpontját azok a tág meghatározások adták, amelyek az 2 állampolgári nevelést egy az iskolai élet minden pillanatát átitató tevékenységként értelmezik, és egyúttal szkeptikusabbak a tantárgyi megvalósulásával. A Q-módszerrel mind a felelős állampolgárt, mind az iskolai állampolgári nevelés céljait illetően három-három profilt azonosítottam a válaszadói körben. Ezek a felelős állampolgárról alkotott meggyőződések esetében (1) a kritikai–liberális–nemzetszkeptikus profil, (2) a nemzeti–munkaközpontú profil, valamint (3) a nemzeti– liberális profil voltak. Az iskolai állampolgári nevelés esetén pedig a következő három megközelítést tártam fel: (1) környezeti nevelés liberális–kritikai és nemzetszkeptikus színezettel; (2) nemzeti állampolgári nevelés gazdasági és közösségelvű színezettel; valamint (3) liberális–gazdasági szemléletű állampolgári nevelés részvételi színezettel. Az azonosított csoportok sokszínűsége fontos szocializációs különbségekre utal a tanárok között. Markáns törésvonalként jelentkezik a nemzethez, valamint a kritikai attitűdhöz való viszony. Mindez részben magyarázatként szolgálhat az iskolai állampolgári nevelés integrációs nehézségeire. További figyelemre méltó eredmény a vizsgálatban résztvevők politikától, közügyektől való merev elzárkózása, amely mindhárom profilnál megfigyelhető. További érdekesség, hogy a nemzeti elköteleződésű profil esetén a nemzeti kötődés passzív módon jelenik meg, nem jár együtt a közösségi aktivitásra vonatkozó követelményekkel. E két jelenségben tetten érhetők a magyar politikai kultúrában mélyen gyökerező elemek: a politika negatív konnotációja és a demobilizáltság. Összevetve az azonosított tanári profilokat az oktatásirányítás által meghatározott állampolgári nevelési célokkal feltételezhető, hogy a nemzeti–munkaelvű meggyőződésű tanárok részlegesen azonosulni tudnak a 2012- es NAT-ban elkezdődött, majd a 2020-as NAT-ban kikristályosodott kommunitárius–nemzeti fordulattal. Ugyanakkor a kritikai–liberális–nemzetszkeptikus tanári csoport meggyőződései számos kérdésben ellentétesek a jelenlegi kormányzati célkitűzésekkel. Ez egy olyan markáns ellentét, amely biztosan gátat szab az iskolai állampolgári nevelés konszolidálódásának
