Helyi élelmiszerek piacra jutását segítő árujelzők előírásrendszere

Abstract

EU szerte a helyi és regionális termékcímkék széles választéka alakult ki, így a fogyasztók azonosítani tudják a helyi származású termékeket. Az Eurobarometer 2016-os felmérése szerint a lakosság nagy része egyetért abban, hogy a címkék alkalmazása hasznos, bár a védjegyek és árujelzők nagy száma, már-már elburjánzása, néhány tanulmány szerint, bizalmatlanságot ébreszt az élelmiszer minőségbiztosítási rendszerekkel szemben. Hazánkban is sokféle árujelző alkalmazása jöhet szóba a helyi termékek esetén. A cikk célja a védjegyrendszerek sokféleségének bemutatása, a helyi termékek esetében jól alkalmazható védjegyek rendszerezése és minőségbiztosítási funkciójának értékelése a fellelhető nemzetközi és hazai publikációk alapján. Éppen az alkalmazott védjegyek sokfélesége, fogyasztók általi áttekinthetetlensége miatt néhány éve napirenden van egy Európai szintű minőségbiztosítási és címkézési rendszer kialakítása. Hiszen így az alapvető funkcióik kerülhetnek veszélybe, vagyis az, hogy hozzáadott értéket jelentsenek, megkülönböztessék a terméket a versenytársakétól és bizalmat ébresszenek a termékek iránt a fogyasztóban. A Mezőgazdasági Termékek Minőségügyi Rendszeréről szó EU rendelet (2012) már megfogalmazta egy új címkézési rendszer kialakításának lehetőségét a helyi gazdálkodást és közvetlen értékesítés előmozdítására. Ennek a kialakítandó rendszernek a kritériumairól is említést teszek cikkemben.

Fókuszban az alkalmazotti jóllét: lisztérzékeny munkavállalók életminőségének vizsgálata

“…A gluténmentes élelmiszerek megengedett maximális gluténtartalmát a Codex Alimentarius és a 41/2009EK rendelet szabályozza, melynek értelmében a gluténtartalmuk nem lehet több 20 mg/kg-nál. Ezeket az élelmiszereket meg lehet jelölni egy nemzetközileg ismert és használatos piktogrammal (1. ábra), ami tájékoztatja a fogyasztót és segíti a vásárlói döntés meghozatalában (Siklós, 2011;Nagyné, 2018).…”