Hat törvényhatósági jogú város székházépítési pályázata •

Abstract

A magyar nagyvárosok városházái – amelyek többsége a magyar historizmus legszebb építészeti emlékei közé tartozik – jól reprezentálják azt a robbanásszerű polgárosodást és modernizációt, amely az Osztrák– Magyar Monarchia (1867) létrejöttével bekövetkező változások velejárója volt. Tanulmányunkban a korszak építészeti tendenciáinak megismeréséhez kívánunk egy új szempontot adni: a nagy városházák térszervezetét vizsgáljuk meg a közigazgatási struktúra történeti alakulásának fényében. Ezzel az elemzéssel egyúttal az adminisztráció és az építészet sajátos viszonyrendszerét is megvilágítjuk. A vizsgálat alapját a dualizmus korának magyar építészeti szaksajtójában közölt hat törvényhatósági jogú város részletesebb pályázati dokumentációja adja, amely látványosan tükrözi a korszak városháza- építészeti tendenciáit. Győr (1893–1894), Pécs (1902–1903), Marosvásárhely (1905), Szabadka (1906), Pozsony (1907) és Kolozsvár (1910) városi székházainak tervpályázati anyagát dolgoztuk fel, aminek köszönhetően a városháza mint jelentős közigazgatási épülettípust elemeztük az építészeti funkció és a hely igény relációjában. Így – a legnagyobb városházák pályázatain keresztül – a kor városházáinak mint adminisztratív épületeknek – ismert építészeti reprezentativitása mellett – alaprajzi rendszerükben, helyiség struktúrájukban megfigyelhető speciális vonásait rajzolhatjuk fel. The city halls of the Hungarian large cities – most of which are among the most beautiful architectural monuments of Hungarian historicism – well represent the explosive civilization and modernization that accompanied the changes that took place with the establishment of the Austro–Hungarian Monarchy (1867). In our study, we want to give a new perspective to get to know the architectural tendencies of the period: we examine the spatial organization of large city halls in the light of the historical development of the administrative structure. With this analysis, we also shed light on the specific system of relations between administration and architecture. The study is based on the more detailed tender documentation of six cities with municipal rights published in the Hungarian architectural press of the age of dualism, which spectacularly reflects the city hall architectural tendencies of the period. We wrote up the design competition material of the city headquarters of Győr (1893–1894), Pécs (1902– 1903), Târgu Mureş (1905), Subotica (1906), Bratislava (1907) and Cluj-Napoca (1910), thanks to which we analyzed the city hall as a significant administrative building type in relation to architectural function and space requirements. Thus, through the tenders of the largest city halls, we can draw the special features of the city halls of the age as administrative buildings, in addition to their well-known architectural representativeness, in their floor plan system and room structure.