Erőviszonyok az élelmiszeripar ellátási láncaiban

Abstract

A gyorsan változó piaci igények, illetve az ellátásilánc-menedzsment kritikus szerepe az igényeknek való megfelelésben, valamint az integrált ellátási láncok nyújtotta potenciális előnyök mind olyan tényezők, amelyeket a vállalatok ma már nem hagyhatnak figyelmen kívül. Ugyanakkor ezek az előnyök csak akkor realizálhatók, ha az ellátási lánc egyes szereplői között kellő szorosságú együttműködési formák alakulnak ki. A partnerkapcsolatok ellátási lánc mentén történő kialakítását azonban döntően befolyásolják a lánctagok közötti erőviszonyok. A tanulmány az FMCG/food szektor ellátási láncaira jellemző hatalmi viszonyokkal foglalkozik, különös tekintettel arra, hogy az erőviszonyok miként befolyásolják a szektor kis- és középvállalkozásainak működését, partnerkapcsolatait. A szerzők – nemzetközi kutatási eredményeket alapul véve – élelmiszer-ipari KKV-k körében végeztek kérdőíves lekérdezést. Ennek eredményeit felhasználva, a partnerkapcsolatokban megnyilvánuló hatalmi viszonyok és a vállalati jövedelmezőség, illetve néhány egyéb ellátási láncbeli sajátosság (a kapcsolatok szorossága, tartóssága, információmegosztási hajlandóság stb.) ellentmondásos viszonyát mutatják be.

Ágazati koncentráció az élelmiszerlánc mentén Magyarországon

“…A kereskedő felvásárlásának elhanyagolható részét adja az egy beszállító által értékesített mennyiség, emiatt könnyen váltanak beszállítót. Egyes kutatások szerint az élelmiszeriparban a magas dominanciát mutató piaci szereplők határozzák meg az árakat és a szállítási feltételeket, a dominancia pedig főleg ezeknek a tényezőknek a befolyásolásában jelenik meg (Morvai és Szegedi, 2015). Ez végső soron kihathat az együttműködés körülményeire is, mivel Morvai és Szegedi (2015) a hatalmi pozíció és az együttműködések szorossága között a vevői oldalon össze-függést talált (de ugyanez a kapcsolat nem volt szignifikáns a beszállítók esetében).…”