“…A két folyamat egymást erősíti, hiszen a megfelelő adaptáció az erőforrás-optimalizálás felé mozdít el, ami pedig lehetővé teszi a hatékony mitigációt. Erdészeti példával élve: amennyiben olyan aktív, az állomány produktivitását szem előtt tartó gazdálkodást folytatunk, melynél alkalmazkodóképes fajokat használunk, akkor a környezeti hatásokkal és kockázatokkal 69 szemben ellenállóbb, és ezért egészségesebb, termelékenyebb állományok nevelésével magasabb széntárolási kapacitású erdőket hozhatunk létre, ugyanakkor csökkenthető vagy elkerülhető az erdőkárokból adódó szénvesztés és a késleltetett végvágásból eredő széntárolási kapacitás csökkenés (Borovics & Király, 2022;Verkerk és mtsai., 2022) 69 A legújabb tanulmányok alapján az erdőkárok (viharkár, tűzkár, rovarkár, hosszantartó aszályok következményei) gyakorisága, valamint a lombvesztés mértéke az utóbbi közel egy évtizedben jelentősen nőtt, ami azt jelenti, hogy erdeink jóval sérülékenyebbek, mint a korábbi évtizedekben (Verkerk és mtsai., 2022). pedig hosszútávon fékezhetjük a klímaváltozást okozó hatásokat, így több időt nyerve az adaptációhoz.…”