Empirikus kutatások és gyakorlati tapasztalatok a konszekutív jegyzeteléstechnikában

Abstract


 
 
 A konszekutív, hosszúszakaszos tolmácsolás során alkalmazott jegyzeteléstechnika oktatása szinte minden képzőintézményben szerepel a tanterv- ben, de az alapelveket illetően jellemzően ritka a konszenzus. A tanulmány a jegy- zeteléstechnika oktatásában felmerülő három legfajsúlyosabb dilemmát járja körül: (1) Mit/Mennyit írjunk le: kulcsszavakat, főbb adatokat, vagy amit csak lehet? (2) Hogyan jegyzeteljünk: egész szavakat, rövidítéseket vagy szimbólumokat érdeme- sebb papírra vetni? (3) Milyen nyelven: forrásnyelven vagy célnyelven, A illetve B nyelven, vagy – a nyelvi iránytól függetlenül – a leggazdaságosabbnak ítélt nyelven, pl. angolul? Mindhárom kérdéskör vonatkozásában elsőként megvizsgájuk, hogy milyen preskriptív jellegű tanácsok, illetve módszertani javaslatok születtek az elmúlt néhány évtizedben e problémák feloldására, illetve kezelésére. A következő lépésben számba vesszük az adott kérdéssel foglalkozó fontosabb empirikus kuta- tásokat, majd végül levonunk néhány lehetséges módszertani tanulságot, amelyet a szerző személyes oktatói tapasztalata alapján fogalmaz meg.
 
 

A BME Tolmács- és Fordítóképző Központjának online tolmácsképzése. Oktatói és hallgatói tapasztalatok

“…A konszekutív tolmácsolási mód (azaz a jegyzetek alapján történő követő tolmácsolás) a nyelvi közvetítői piacon sok szempontból háttérbe szorult az elmúlt évtizedek során (Gillies, 2019), ugyanakkor a képzőintézmények záró-vagy képesítővizsgáin, illetve a tolmácsszolgálatok versenyvizsgáin kötelező elem a hosszúszakaszos konszekutív, nemcsak idegen nyelvről magyarra (A irány), hanem magyarról idegen nyelvre is (B irány) (Lee 2008, Szabó 2020b. A konszekutív hasonlóan fontos szerepet kap a bírósági, hatósági és közösségi tolmácsolás során, és az elsajátított kompetenciák, alkalmazott stratégiák egy része alapul szolgál más tolmácsolási módokhoz is (Setton & Dawrant, 2016).…”