Előszó

A holokauszt a magyar nők emlékezetében – visszaemlékezések a gettósítás és deportálás időszakára

“…Erről a következő visszaemlékezések tesznek tanúbizonyságot: "Bevonultunk, és egy hét múlva elvitték a negyven és ötven közötti férfiakat, aztán a többi férfit. Egy hónapig voltunk a gettóban, és az alatt jóformán az összes férfit elvitték… Arra emlékszem még, én akkor tizennégy éves voltam, hogy esténként a hasonló korú fiúkkal kéz a kézben sétálgattunk..." (Bognár Pálné, 2004/2006; "Közösen férfiak, nők, öregek, gyerekek ott voltak…" (Lipkovits Edit, 2014). Lipkovits Edit egy idős férfi, Hoch bácsi öngyilkosságáról is beszámolt.…”

“…A nők a téglagyárakról annyit meséltek el -kevés felhasznált visszaemlékezésben -, hogy a latrina használata mennyire rossz körülményekkel járt. A gettóban való elhelyezésről már többet árultak el a visszaemlékezők, miszerint kis szobákban több személyt, családokat költöztettek össze: "A gettóban kétszoba-konyhában 15-en laktunk" (Krausz Károlyné, 2002); "Kertes házak voltak általában négy-hat szobával, ide zsúfoltak be húsz-huszonöt embert" (Nyitrai Lászlóné, 2005); "Rengetegen voltunk a házba, mert sok helység volt" (Lipkovits Edit, 2014); "Mi egy huszonöt négyzetméteres szobába kerültünk, itt nyolc felnőtt meg egy-két gyerek volt elhelyezve" (Bognár Pálné, 2004Pálné, /2006.…”

“…A zsidó nők a gettósítás és deportálás időpontját igyekeztek visszaemlékezésükben napra pontosan megmondani, "A holokauszt kezdetén, 1944. április huszadika körül kellett a pécsi gettóba mennünk" (Nyitrai Lászlóné, 2005); "1944. május másodikán kellett bevonulni a gyöngyösi gettóba, körülbelül egy hétig tartott a bevonulás, nem egy nap ment az egész város" (Bognár Pálné, 2004Pálné, /2006, majd a deportálás kezdetéről így emlékezett: "…Június nyolcadikán Zöldi Márton, a hírhedt Gestapo százados megjelent, kiállítottak minket a gettóval szemben egy nagy rétre…" (Bognár Pálné, 2004Pálné, /2006. Ám inkább csak megközelítően mondtak helyes dátumot, a szakirodalomból tudjuk, hogy a gettósítások május elején vették kezdetüket, néhány hét leforgása alatt a költöztetés lezajlott, így tehát a hónapra emlékeztek vissza a visszaemlékezők.…”

“…Az emberek álltak és néztek. Voltak, akik röhögtek rajtunk, és voltak, akik sírtak…" (Bognár Pálné, 2004Pálné, /2006 Látható, hogy a csendőrök nem kezelték emberként a gettóban tartózkodókat. A motozásról, rossz bánásmódról, a rossz életkörülményekről mindegyik interjúban olvashatunk, ahogy azokat a szakirodalomból is tudjuk.…”

“…[…] Mikor vagoníroztak, alumíniumvödröt kettőt, hogy az legyen a vécé, egy zománcvödröt, abban adott be vizet, meg még egy kanna vizet, meg négy-öt kenyeret." (Gábor Pálné, 2001) A férfi azonban a lány szüleit nem tudta volna megmenteni.…”