Előítéletek és hatásaik az egészségügyi ellátásban. Egy felmérés tanulságai

Abstract

Absztrakt: Bevezetés: Kutatásaink során egészségügyi dolgozók körében vizsgáltuk a legnagyobb hazai etnikai kisebbséggel, a roma populációval kapcsolatos előítéletek jelenlétét az egészségügyi ellátás során. Célkitűzés: Válaszokat kerestünk arra, hogy az ellátórendszerben esetlegesen jelen lévő előítélet mennyire befolyásolhatja ezen csoportok ellátáshoz való hozzáférését, az ellátás minőségét és ezeken keresztül a páciensek egészségét. Módszer: Félig strukturált interjúkat készítettünk 2017. június és 2018. május között 13 interjúalannyal. A diktafonnal rögzített interjúk leiratát kvalitatív módszerekkel értékeltük. Eredmények: Válaszadóink általánosságban megerősítették az előítéletek jelenlétét az egészségügyi ellátórendszerben. Kevéssé jellemző az előítéletes attitűd és diszkriminatív magatartás azokon az osztályokon, ahol eleve gyakoribb a hátrányos helyzetű (HIV-pozitív, hajléktalan) betegek előfordulása (például infektológia). Az előítéletesség nem kifejezetten a roma etnikai kisebbség felé irányul, hanem kiterjed olyan populációkra is, amelyek rossz társadalmi-gazdasági körülmények között, mélyszegénységben élnek, vagy amelyek rossz egészségi állapotának hátterében önromboló magatartásformák feltételezhetők (alkoholizmus, droghasználat). Válaszadóink határozott véleménye szerint az esetleges előítéletesség nem vezet a mindenki számára hozzáférhetőnél rosszabb ellátáshoz, sőt gyakran inkább pozitív diszkrimináció valósul meg. Az előítéletesség közvetlenül nem vezet rosszabb egészségi állapothoz, az azonban nem zárható ki, hogy közvetve hozzájárulhat, amennyiben a beteg egy korábban megélt vagy vélt negatív tapasztalat miatt a későbbiekben nem fordul időben orvoshoz. Következtetés: Felméréseink megerősítették a romák iránti előítéletesség alkalomszerű jelenlétét a hazai egészségügyi ellátórendszerben, vizsgálatunk alapján azonban a roma populáció rosszabb egészségi mutatóihoz ez kevéssé járul hozzá. Eredményeink felhívták a figyelmet arra is, hogy a megelőzés szempontjából kulcsfontosságú mindkét fél edukációja, valamint az ellátók kiégésprevenciója. Orv Hetil. 2020; 161(19): 789–796.

Interkulturális kompetenciák fejlesztése a hatékonyabb betegellátás és a nemzetközi gyógyító és kutatói együttműködések érdekében

“…A nemzetközi mobilitás és a társadalmak etnikai és kultu rális sokszínűségének növekedésével egyre nagyobb igény mutatkozik mind az orvosbeteg, mind pedig az orvosorvos, valamint az orvosszakdolgozó kommuni káció eredményesebbé tételére és ezáltal az ellátás minő ségének javítására. Az orvostudományi képzéseknek fel kell készíteniük a jövő orvosait arra, hogy megértsék, hogyan befolyásolja a kultúra és a nyelv a páciensek be tegségről alkotott elképzelését, és hogy mindez milyen hatással van a kezelésre és végső soron az ellátás minősé gére [7,8,11,12,17,18]. Számos kutatás bizonyította [24,32,38], hogy a külföldi tanulmányi programok je lentős nyelvi és interkulturális előnyöket biztosítanak a hallgatók számára.…”

“…Ennek következté ben gyakran előfordul, hogy a többségi társadalomtól eltérő nyelvű, kultúrájú, vallású, menekült, migráns, et nikai vagy más kisebbségi populációk a nyelvi és kulturá lis akadályok miatt komoly nehézségekkel küzdenek a megfelelő egészségügyi ellátás igénybevétele kapcsán. Mindez könnyen vezethet a betegek együttműködésé nek hiányához, bizalmatlansághoz, téves diagnózisok hoz és helytelen kezeléshez [5][6][7][8][9][10][11][12][13][14], ezért a nyelvi és kul turális különbségek jelentette kihívások leküzdése kulcsfontosságú a magas színvonalú betegellátás biztosí tása szempontjából. Mindezek következtében az utóbbi évtizedekben az Egyesült Államok után Európában is egyre inkább előtérbe került a kulturálisan kompetens egészségügyi ellátórendszerek kialakításának fontossága, amelyek a kulturális, vallási és nyelvi sokszínűség figye lembevételével már jóval hatékonyabban tudják ellátni a különböző betegpopulációkat [11][12][13][14][15][16][17][18][19].…”

Untitled

“…A kutatások és elemzések összességében arra mutatnak rá, hogy a romák rossz egészségi állapota alapvetően összefügg a roma népesség életkörülményeit meghatározó strukturális korlátokkal -ezen korlátok pedig nem függetlenek a romákat érintő diszkriminációtól, szegregációtól és kizárástól (Gyukits 2000;Neményi 1998;Babusik 2005;Lakatos et al 2007;Marek et al 2020).…”

“…A megkérdezettek a várakoztatást, a megváltozott hangnemet, valamint negatív nonverbális kommunikációs elemeket (grimaszokat) emelték ki a beszámolóik során. Még ha az ellátórendszerben alkalmanként megnyilvánuló előítéletesség közvetlenül nem is vezet rosszabb ellátáshoz, közvetve kihathat a roma népesség rosszabb egészségi állapotára, ha a megtapasztalt diszkrimináció miatt nem, vagy később fordul a beteg orvoshoz (Marek et al 2020).…”

A folyosó végén. Roma nők a várandósgondozás és szülészeti ellátás rendszerében

“…A kutatások és elemzések összességében arra mutatnak rá, hogy a romák rossz egészségi álla pota alapvetően összefügg a roma népesség életkörülményeit meghatározó strukturális korlá tokkal -ezen korlátok pedig nem függetlenek a romákat érintő diszkriminációtól, szegregáció tól és kizárástól (Gyukits 2000;Neményi 1998;Babusik 2005;Lakatos et al 2007;Marek et al 2020).…”