Egy standardizált betegedukációs program lehetőségei az osztályos kardiológiai rehabilitációban

Abstract

Tanulmányunkban egy új edukációs szemléletmódot mutatunk be, amelyet az elmúlt években kardiológiai rehabilitációs osztályon működtetett standard, manualizált csoportos program használata során sajátítottunk el. Az új szemlélet célja a betegek képessé tevése arra, hogy mindennapi életükben meg tudják oldani a betegségükhöz kapcsolódó problémákat. A betegek először igényeiknek megfelelő információkat kapnak betegségükről és kezelésükről. A betegséggel kapcsolatos reális viszonyulás és adekvát készségek megtanulása érdekében ösztönözzük a betegek aktív részvételét, a betegséggel kapcsolatos saját elképzeléseik és tapasztalataik megbeszélését. Az aktív részvétel segíti a betegek felelősségvállalását és a tanult képességek átültetését a mindennapi életükbe. A tanulmány második részében összefoglaljuk „A koszorúér-betegség oktatási programját”, amely saját gyakorlatunk alapjául szolgált. A program öt egymásra épülő modulból áll. Kialakítása multidiszciplináris együttműködés keretében történt, az életmód-változtatással foglalkozó részei egy széles körben használt egészségpszichológiai modellen alapulnak. Tapasztalataink szerint a betegedukációs program működtetését nagymértékben segíti strukturáltsága és részletes kidolgozottsága. Ez nemcsak feltétele az edukáció minőségének, hanem segítséget ad az egyes témák megbeszélése során kialakuló csoportdinamikai folyamatok kezeléséhez is.

Az atópiás dermatitis (ekcéma) biopszichoszociális megközelítése

“…Az AD egy multifaktoriális eredetű kórkép, kialakulásában genetikai hajlam, károsodott bőrbarrier, a mikrobiális egyensúly felborulása, az immunrendszer zavara és provokáló környezeti tényezők játszanak szerepet (Temesvári & Pónyai, 2021).…”

“…Viszketéscsillapítás céljából adhatók antihisztaminok szájon át, amelyek az egyéb társbetegségek, például szénanátha és kötőhártya-gyulladás esetében is hasznosak ( Temesvári & Pónyai, 2021).…”

“…Így indokolt lehet, hogy a krónikus betegségekkel való megküzdésben az egészségpszichológiai intervenciók már a diagnózis közlésének a pillanatától helyet kapjanak az orvosi eljárásokkal párhuzamosan (Urbán, 2017). Az új helyzethez való alkalmazkodáshoz elengedhetetlen a megfelelő készségek elsajátítása vagy megerősítése, amelyek magukban foglalják a betegség megfelelő szintű ismeretét, problémamegoldási stratégiákat és önmenedzselési technikákat (Tiringer, Nagy, Teleki, Žilinski, & Szabados, 2020). Az empowerment, azaz képessé tevés folyamatában a beteg meg tanulja, hogyan tud önállóan, felelősséget vállalva szem benézni a betegségének kihívásaival (Aujoulat, d'Hoore, & Deccache, 2007).…”