Egy maszkos üveggyöngy töredéke a Közép-Tisza-vidékről (Szajol-Széle II. lelőhely, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye)

Abstract

AbsztraktA La Tène kultúra Kr. e. 4–3. századi elterjedése az Alföldön, annak kapcsolatrendszere és viszonya a helyi, illetve szomszédos kulturális entitásokhoz továbbra is számos kérdést vet fel. Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében zajló terepi és kutatói munkának köszönhetően bővülő késő vaskori régészeti leletanyag rendszeres feldolgozásával a korábbi évekhez képest jóval teljesebb képet alkothatunk a korszakban zajló folyamatokról. A Szolnoktól keletre fekvő Szajol település határában végzett terepbejárás és fémkeresőzés során egy maszkos üveggyöngy került elő. A korábban azonosított maszkos gyöngyök elsősorban az Északi-középhegység és az Alföld átmeneti zónájában, a Dunakanyarban, valamint a Felső-Tisza-vidéken kerültek elő. A jelen közleményben bemutatásra kerülő példány mostani ismereteink szerint a legdélebbi elfordulása ennek a tárgytípusnak Magyarország területén.The spread of the La Tène culture during the 4th–3th c. BC in the in the Great Hungarian Plain its system of relations and its relationship with local and neighbouring cultural entities still raises a number of questions. Thanks to the regular field works and researches we can have a more detailed picture of the La Tène period of Jász-Nagykun-Szolnok County. During a field walk and metal detecting a new face-bead shard come to light from east of Szolnok at Szajol-Széle site II. This fragment is probably the most southern occurrence of this time of beads at the moment. From this aspect it is necessary to publish this freshly occurred archaeological find.

A hullámtéri növényzet vizsgálata légi LiDAR adatok alapján

“…A folyó vízszállító képessége a folyóban egységnyi idő alatt lefolyó vízmennyiség sebességétől függ, amit befolyásól a meder alakja, esése és érdessége. (Kovács et al 2003) közép-tiszai mérései rávilágítottak arra, hogy az 1970-es évek óta a hullámtér vízvezető képessége jelentősen romlott: míg az 1970-es árvízkor a hullámtéren vezetődött le a vízhozam 20-25%-a, addig 2000-ben ez már csupán 10% volt, és véleményem szerint a helyzet azóta csak romolhatott a meder szűkülése (Kiss et al 2019a), az ártér feltöltődése (Gábris 1995, Sándor 2008Kiss 2019a, Nagy 2020, és a növényzet elburjánzása miatt.…”

“…A XXI. század elején a Dunán és a Tiszán is rekord magasságú árvizek vonultak le a vízhozam értékek rekordjai nélkül, ami az ártér vízvezetőképességének romlására utal (Kovács et al 2003, Kiss 2021. Már korábban felismerve ezt a problémát és kihívást, megalkották a "nagyvíz mederkezelési terv"-et a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII.…”

“…Később a nagyvízi mederkezeléshez köthetően több modellezési tanulmány is elkészült, amely az ártéri növényzet karbantartásával történő vízszint és sebesség viszonyok változást vizsgálta. Kovács et al (2003) és Kovács et al (2006) az eddigi legnagyobb tiszai árvizeket modellezte a Tisza teljes magyarországi szakaszán az árvíz időtratama alatt és tapasztlatai alapján az árvízek levonulásában és a vízszint rekorodok megdőlésében jelentős szerepe volt a hullámtéri érdesség megnövekedésének. Szél (2014) 2D hidrodinamikai modell eredményei azt mutatták, hogy a Nagymaros és Budapest közötti Duna szakaszon az erdőterületek fás és lágyszárú növényzetének gyérítésével 10 cm-es vízszintcsökkenést lehet elérni.…”

“…A megnövekedett esés mellett megnőtt a folyó munkavégző képessége, így több helyen az állékonyság megőrzésének érdekében partbiztosításokat kellett építeni a partok mentén, amelyek tovább szűkítették a lefolyási keresztszelvényt (Kiss et al 2008(Kiss et al , 2019a. Mindezen okok együttes hatására a Közép- (Kovács 2003) és Alsó-Tiszán (Kiss 2019a) a hullámtér vízszállító képessége leromlott amit a vízállás és vízhozam adatokból szerkesztett hurokgörbék is visszaigazolnak , Vágás és Bezdán 2015.…”

A magyarországi 10-11. századi sebészi trepanációk összehasonlító vizsgálata a validált oszteoarcheológiai adatok tükrében

“…Mellékletek nem kerültek lejegyzésre. Évek múltán Nemeskéri a Tiszafüredi Múzeumban találta meg az egyik koponyát, szórványként leltárazva, a visszaazonosítás később történt meg (Kovács 1989c).…”