Az Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek (OMTK) hálózatában, az ország jellegzetes talajain, eltérő agro-ökológiai körülmények között, azonos kezelésekkel beállított kísérleteiben vizsgáltuk a diagnosztikai célú növényvizsgálatok kiterjeszthetőségét. Összefüggéseket kerestünk a virágzáskori kukoricalevél P-tartalma és tömege; az őszi búza hajtás P-koncentrációja és tömege; a talaj könnyen oldható P-tartalma és a virágzáskori kukoricalevél, ill. az őszi búza hajtás P-koncentrációja között az OMTK kísérletek kilenc kísérleti helyén a 4 eltérő P-kezelés hatására. A talaj P-teszt módszerek közül a 0,01 M CaCl2-, az Olsen-, az Fe-oxidos papírcsík-, az anioncserélő gyantával impregnált membrán (AERM), a Mehlich3-, az AL- és a korrigált AL-módszereket vontuk be vizsgálatainkba.
A virágzáskori kukorica levelének tömege erőteljesebben változott a kísérleti helyek, mint a P-trágyázás hatására. A P-kezelések kifejezettebb hatást gyakoroltak a virágzáskori kukoricalevél P-tartalmára, mint a tömegére. A bokrosodáskori őszi búza hajtás tömegére erőteljesebben hatott mind a kísérleti hely, mind a P-trágyázás, mint a kukoricalevelére. Ugyanez mondható el a P-tartalmakra is. A bokrosodáskori őszi búza hajtás tömege szintén erőteljesebben változott a kísérleti helyek, mint a P-trágyázás hatására. A P-kezelések ugyanakkor mérsékeltebb hatást gyakoroltak a bokrosodáskori őszi búza hajtás P-tartalmára, mint a tömegére. A búzahajtás P-tartalmakra a kísérleti hely és a P trágyázás hasonló mértékben hatottak.
Az OMTK kísérletekben kapott összefüggések ismeretében tovább finomítottuk e két növény P-ellátottsági határértékeit: a „gyenge” és „jó” ellátottságon túl az „igen gyenge”, „közepes”, „igen jó” és „túlzott” P-ellátottsági határértékeket is becsültük. A virágzáskori kukoricalevélben az igen gyenge P-ellátottság <0,15%, a gyenge 0,16–0,20%, a közepes 0,21–0,25%, a jó 0,26–0,30%, az igen jó 0,31– 0,35% a túlzott >0,35% P-koncentráció határértékekkel jellemezhető becsléseink szerint. A bokrosodáskori őszi búza hajtásban az igen gyenge P-ellátottság <0,25%, a gyenge 0,26–0,30%, a közepes 0,31–0,35%, a jó 0,36–0,45%, az igen jó 0,46– 0,55% a túlzott >0,55% P-koncentráció határértékekkel volt meghatározható.
Az AL-módszer és a diagnosztikai célú növényvizsgálatok hasonló P-ellátottságokat mutattak, és megerősítették a fenti határértékek helyes voltát. A kukorica – az irodalomból is ismert – jobb P-hasznosítását jelzi ugyanakkor az a tény, hogy ugyanazon kezelésben a kukorica az őszi búzánál rendre eggyel jobb növény P-ellátottsági kategóriát mutatott. A P0-parcellák P-ellátottságát a kukorica és az őszi búza P-hatások mértékével is becsültük. Egy-egy esettől eltekintve a három módszer jó azonosságot adott, tovább erősítve az azonos talajokon eltérő P-trágyareakciójú növények „P-igényes”, ill. „foszforra kevésbé igényes” növénycsoportba sorolását, és a két növénycsoportra – id. Várallyay megközelítéséhez hasonlóan – eltérő talaj AL-P ellátottsági határértékek megállapításának kísérletesen megalapozott, helytálló voltát.
Mind a talaj AL-P tartalma és a bokrosodáskori őszi búza hajtás P%, mind a talaj AL-P tartalma és a virágzáskori kukoricalevél P% közötti összefüggés logaritmus függvénnyel volt leírható. Az összefüggés szorossága hasonló „r” értékekkel (0,65–0,80) volt jellemezhető. Az őszi búza hajtás „jó” P-ellátottság savanyú talajokon 100–110, karbonátos talajokon 140–150 mg AL-P2O5·kg-1 fölött vált általánossá. A kukoricalevél „jó” ellátottságot (0,26% P) savanyú talajon 70–90, karbonátos talajokon 110–120 mg AL-P2O5·kg-1 fölött regisztráltuk. A kukorica szemtermésben kifejezett P-hatások jóval kisebbek voltak, mint a P-igényesebb őszi búzában.
Kukoricában savanyú talajokon az AERM-P és a Mehlich3-P, karbonátos talajokon a Pi-P, az AL-P és az Olsen-P, az összes talajon az AERM-P és a korrigált AL-P mutatta a legszorosabb összefüggést a levél P% értékekkel. Az AL-P korrekció elvégzése az összes talajon 0,44-ről 0,69-re növelte az összefüggés szorosságát jelző „r” értéket. Õszi búzában savanyú talajokon az Olsen-P és a CaCl2-P, karbonátos talajokon az Olsen-P és Mehlich3-P, az összes talajon az Olsen-P, a Mehlich3-P és a Pi-P mutatta a legszorosabb összefüggést a hajtás P% értékekkel. Az AL-P korrekció elvégzése az összes talajon 0,56-ról 0,67-re növelte az összefüggés szorosságát jelző „r” értéket.
Karbonátos, cinkkel gyengén–közepesen, foszforral igen jól–túlzottan ellátott talajokon a virágzáskori, csővel szemközti kukoricalevél P/Zn arányának 150 fölé növekedése P-indukálta Zn-antagonizmust és szemtermés-csökkenést eredményezhet ennél a Zn-igényes kultúránál. A Zn-hiány Zn-levéltrágyázással, ill. a talajba juttatott oldható Zn-sók segítségével megszüntethető. A Zn-hiányra kevésbé érzékeny őszi búzában terméscsökkenéssel járó P-indukálta Zn-hiány feltehetően a kukoricánál csupán jóval nagyobb P/Zn arány értékeknél jelentkezik.
