Comparative economics, globalisation and the eurozone in the quest for a new eurozone paradigm

Abstract

The Eurozone is at a crossroads. Its neoliberal and ordoliberal construction proved to be unworkable and, after the crisis, made the macroeconomic adjustment slow and costly – causing financial and real divergence among the member countries. Kolodko’s writings offer interesting insights. This article considers Kolodko’s study of Poland and Greece and adds two other paradigmatic cases, those of Germany and Italy. Kolodko’s case studies and criticism of neoliberalism lead him to propose a New Pragmatism in policy making. This proposal offers important insights, but neglects two fundamental problems: moral hazard and institutional differences. These have to be included in the New Pragmatism to give this the strength and ability to contribute to solve the Eurozone problems.

Expansionary or restrictive policies in the Eurozone? Dominating trends in the first two decades

“…Summing up the discussion on the impact of monetary and fiscal policies restrictiveness/ expansiveness on the economy it must be added that a policy mix has a particular sense in the extraordinary conditions such as the financial crisis. Fiscal and monetary policies have influence on macroeconomic stability (Haberler 1976;Stiglitz 2007;Daianu 2019;Dallago 2019). The lack of an appropriate policy mix has not been found beneficial for economies.…”

A flexible and concerned European Union – A new proposal

“…The New Comparative Economics (NCE) paradigm offers a third perspective (Brada 2009;Dallago 2004Dallago , 2019Dallago -Casagrande 2020). It looks at the comparative efficiency properties of institutional and economic change and draws normative consequences for reform (Djankov et al 2003;Shleifer 2002).…”

Az egységes monetáris politika endogén hatásai és az árszínvonal általi kiigazodás az euróövezetben = The Endogenous Feedback of Common Monetary Policy and Price Adjustment in the Euro Area

“…Az inflációs preferenciák különbözősége történelmi tapasztalatokon és eltérő gazdaságfilozófiai elveken, mélyebb társadalmi értékítéleteken is alapulhat (vö. Bibow 2017, Dallago 2019.…”

“…Az első észrevétel tehát a következőképp összegezhető: az EMU-t lényegében tisztán monetáris unióként hozták létre, és fenntartható működését mindenekelőtt a piaci korrekciós mechanizmusoktól várták. Így nem alkották meg a tágabban vett gazdaságpolitikai koordinációs és válságkezelő intézményeket, keretrendszereket (Godley 1992, MNB 2011, Surányi 2012, Neményi-Oblath 2012, De Grauwe 2013, Stiglitz 2016, Dallago 2019. A válságkezelés kapcsán az esetlegesen bajba jutott tagok pénzügyi kimentésének tilalmát rögzítették (no bail-out clause), továbbá kizárták a költségvetési hiányok és a lejáró államadósság monetáris finanszírozását is (lásd Római Szerződés Maastrichti Szerződés alapján módosított, konszolidált szövege, 1992, 104. és 104b.…”