Bevezetés: A krónikus vesebetegség gyakran jár együtt súlyos
D-vitamin-hiánnyal. Kimutatása a szérum 25-hidroxi-D-vitamin-szintjének mérése
alapján történik, amelyhez a rutinban főként az immunoassay-t alkalmazzák. Ennek
hátránya, hogy az eredmény függ a minta D-vitaminkötő és egyéb fehérjéinek
szintjétől is. Célkitűzés: Egyes szérumfehérjék és a
D-vitamin-ellátottság közötti kapcsolat tanulmányozása
D3-vitamin-naiv, krónikus vesebetegekben. Módszerek:
103 beteg (30 nem dializált, 36 peritonealis dializált és 37 hemodializált)
szérumában mértük meg az összes 25-hidroxivitamin-D, a kalcium, az összfehérje,
az albumin, a D-vitaminkötő fehérje és az elektroforetikus fehérjefrakciók
szintjét. Az intakt parathormon koncentrációt 2. és 3. generációs módszerrel is
meghatároztuk. Eredmények: Elégséges D-vitamin-ellátottságot
egy esetben sem igazoltunk. A nem dializáltak 87%-a, a hemodializáltak 86%-a, a
peritonealisan dializált betegek mindegyike D-vitamin-hiányos volt. A
dializáltakban a referenciatartományon kívül eső alfa-1- (18%), béta- (22%)
globulin és az albumin/globulin hányados (19%) szignifikánsan ritkábban fordult
elő, mint a dialízisben nem részesülő esetekben, szemben a D-vitaminkötő
fehérjével (37%). A peritonealisan kezeltekben szignifikánsan alacsonyabbnak
bizonyult az összes 25-hidroxivitamin-D, kalcium és összfehérje, gamma-globulin,
albumin/globulin hányados értéke és szignifikánsan magasabbnak az
alfa-1,2-globulin és a D-vitaminkötő fehérje szintje. Csak a peritonealisan
dializált betegekben igazolódott az összes 25-hidroxivitamin-D és az intakt
parathormon között szignifikáns negatív korreláció mindkét módszerrel mérve, míg
ez a hemodializált betegek esetében csak 3. generációs módszerrel igazolódott.
Következtetés: Krónikus vesebetegekben a gyakori
D-vitamin-hiány súlyosbodik a dialízis után, különösen a peritonealisan
dializáltakban, ezért nekik nagyobb dózis D3-vitamin adása szükséges.
A magas alfa-1-globulin-szint D-vitamin-hiánnyal jár együtt mind a dializált,
mind a nem dializált esetekben. A peritonealisan dializáltakban a D-vitaminkötő
fehérje és az egyéb szérumfehérjék szintjei gyakrabban eltérnek a
referenciatartománytól, mint a hemodializáltakban. A szekunder
hyperparathyreosis kezelésében a natív D-vitamin adásának is jelentősége van. Ez
a peritonealis dialízisben mindkét intaktparathormon-módszerrel, de
hemodialízisben csak a 3. generációs módszerrel igazolódott, ezért
hemodialízisben ennek a módszernek a használata javasolt. Orv Hetil. 2024;
165(30): 1154–1165.
