Az irónia és a hazugság kommunikatív komponenseinek felismerése 5-10 éves korban

Abstract

Köszönjünk névtelen bírálóinknak, hogy alapos és türelmes munkájuk eredményeként a tudományos paradigmák között tátongó szakadékot tudomásunkra hozták. Sok alapvető fontosságú kérdést felvetettek, amelyek megvitatása azonban túlmutat a tanulmány keretein. A kutatást az NKFI K 115544 sz. pályázata támogatta. Etikai engedély száma: EPKEB 2016/031.

Hogyan beszélgetnek a gyerekek? A társalgási készségek 5–7 éves kor között

“…Lényegesek például a beszédaktusok megértésével kapcsolatos eredmények, melyek szerint 3 éves korban a gyerekek beszédaktus-értése még csak részlegesen sikeres, 6 éves korban azonban már szinte a felnőttekhez hasonló szintű (Balázs et al, 2019). Az irónia megértése nehezebb: ez még 7−8 évesek számára is általában nehézséget jelent (Babarczy & Szűcs, 2019). Hasonló eredményeket kapott az idiomatikus (nem szószerinti) nyelvhasználat vizsgálatában Schnell (2020), feltárva, hogy ennek képessége szintén "viszonylag késői mérföldkő a nyelvelsajátítás folyamatában, s kifejlődése még hosszan az iskoláskorba nyúlik" (Schnell, 2020, p. 91); ez összefügg mind a tudatelméleti képességgel, mind a társas interakciókkal.…”

“…Más kutatások azt bizonyítják, hogy óvodás-és kisiskolás korban a gyermekek rutinosabban kezelik azokat a beszédműfajokat és társalgási normákat, amelyekkel az otthoni kommunikációban már találkoztak (Réger, 1990;Bartha, 2002). A nyelvi szocializáció befolyásolhatja a társalgással kapcsolatos kognitív készségeket is, például a közös figyelem alakulását (Brown, 2012), vagy a szituációtól független beszéd készségét (Pap & Pléh, 1972); erre utalnak a nem-szószerinti kifejezések (idiómák vagy irónia) megértésére vonatkozó kísérletes pragmatikai eredmények is (Babarczy & Szűcs, 2019;Schnell, 2020) is. A tágabb szociokulturális környezet mellett az anya egyéni beszéd-és viselkedési szokásai, valamint más gondozók és a nevelési intézmény (bölcsőde, óvoda) is kihat a diskurzuskompetencia fejlődésére: például a gyermekekkel való beszélgetés mennyisége, műfajai, sőt a felnőtt válaszadási stratégiája egyaránt nagymértékben segíthetik fejlődését (Pan & Snow, 1999;Gósy, 2005;Bóna, 2018).…”

A pragmatikai jelentés kikövetkeztetésének fejlődése tipikusan fejlődő gyermekek körében

“…Happé (1993) úgy értelmezte az eredményeit, hogy a másodrendű tudatelmélet szükséges és egyben elégséges feltétele is az iróniaértésnek. Későbbi kutatások azonban nem találtak ilyen egyértelmű kapcsolatot a két készség között, és inkább az a kép rajzolódott ki, hogy mivel az iróniértés akár évekkel is elmaradhat a másodrendű tudatelméleti képesség megjelenésétől, a mentális állapot tulajdonítás ugyan szükséges feltétele lehet az iróniaértésnek, de önmagában nem elégséges (Sullivan et al, 1995;Sullivan, et al, 2003;Cutica et al, 2006;Szűcs & Babarczy, 2017;Babarczy & Szűcs, 2019). Az adatokból az is kiderül, hogy különösen nagy az életkori szórás az iróniaértés tekintetében, és ez részben az irónia típusával magyarázható: neurotipikus gyerekek egyszerű ironikus kritikát például már 6-7 éves korban megbízhatóan felismerhetnek, míg az ironikus dicséret még 9-10 évesen is nehézséget jelenthet (Hancock et al, 2000;Filippova & Astington, 2010;Whalen & Pexman, 2010).…”