Az eucharisztia tiszteletének szimbolikus-építészeti formái.

Abstract

Tanulmányomban a templomhomlokzat és az oltárépítmény felépítésének, tagoló rendszerének párhuzamaira kívántam felhívni a figyelmet. Mind a homlokzatoknak, mind az oltárarchitektúráknak a tervezői építészek voltak, így természetes, hogy hasonló motívumokat használtak fel mind a két esetben. A tridenti zsinat utáni katolikus megújulás fontos szereplője, Borromei Szent Károly, új tabernákulumformát és tértípust hozott létre a lombard építész, Pellegrino Tibaldi közreműködésével. Pellegrinónak kulcsszerepe volt a jezsuita templomtípus megteremtésében, tervei nyomán nem csupán Milánóban, hanem Torinóban is épült templom; hatása kimutatható a bécsi domonkos templom homlokzatán is, amelynek építésze, a bissonei Giovanni Giacomo Tencalla családjának több tagja révén közvetíthette Magyarországra az itáliai hatást. Az építészek, mint például a bécsi Kirche am Hof tervezője, a luganói Filiberto Lucchese, maguk is terveztek oltárokat, vagy közreműködtek a stukkátorokkal, akik gyakran ugyanabból a régióból érkeztek, mint a tervező építész. Így fordulhatott elő, hogy a nyugat-dunántúli stukkóoltárokat általában észak-itáliai mesterek készítették a templomhomlokzatok nyomán.