Az emberi állapot medikalizációja: Biopolitika COVID-19 előtt és alatt

Abstract

Tanulmányunkban a medikalizáció jelenségét vesszük szemügyre, különös tekintettel a biopolitikára. Medikalizáció alatt mindazon tendenciák érthetőek, amelyek során az emberi állapottal összefüggő negatív jelenségek orvostudományi úton javítható problémákként konstruálódnak. Potenciálisan minden nemkívánatossá titulált jelenségre kiterjeszthető beállítottsággal van dolgunk a medikalizáció kapcsán. Mint Peter Conrad szociológus kiemeli, a medikalizáció többet jelent pusztán az orvosi szakma hatalmának a növekedésénél. Általános szemléletmódot jelöl, amely orvosokra és betegekre egyaránt jellemző, és valamennyi egyéni és társadalmi problémát patológiaként kategorizál. Michel Foucault munkásságával, kiváltképpen a biopolitika fogalmán keresztül olvassuk a medikalizáció jelenségét. Foucault már életművének korai szakaszában regisztrálja az „orvosi tekintet” megjelenését az európai modernitásban, amely minden jelenséget a kóros vs. egészséges bináris értékpárnak rendel alá. Napjainkban ennek nyomán beszélhetünk „felügyeleti orvoslásról” (surveillance medicine) is. Az explicit formában megjelenő betegségek és rendellenességek helyett immáron a betegségre való potenciális hajlam is feltárható az orvosi tekintet számára. A jelenben fennálló patológia mellett a jövő patológiáinak a megelőzése válik hangsúlyossá. A COVID-19 pandémiára adott biopolitikai válaszokat a politika medikalizációjaként elemezzük tanulmányunk végén.