Az egyházi tolmácsolás sajátosságai magyarról olaszra és angolra szinkrontolmácsolt beszédben

Abstract

A leíró esettanulmány a 2021. szeptember 5–12. között Budapesten megrendezett 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) egy szinkrontolmácsolási eseményét vizsgálja az egyházi környezetben dolgozó tolmácsok munkájának nyelvi és nem nyelvi sajátosságaira koncentrálva. Az esettanulmány egyszerre párhuzamos és többnyelvű korpusza egy, a NEK-en elhangzott magyar forrásnyelvi spontán beszédből, valamint annak olasz és angol célnyelvi változataiból épült. A vizsgálat eredményei arra engednek következtetni, hogy a vallási kontextus sajátos jellemzői, terminológiája, az intertextuális utalások, valamint a formulaszerű nyelvi elemek speciális felkészültséget követelnek meg a tolmácsoktól, amit a tanulmány nyelvi példák segítségével kíván bemutatni, mint a tolmácsolás ezen speciális fajtájának egyik legfontosabb jellemzőit. A vizsgálat az egyházi tolmácsolás jellemzőire fókuszáló PhD disszertációhoz próbakutatásként szolgál, és eredményei hozzájárulnak a kutatási kérdések és hipotézisek megfogalmazásához, az alkalmazott kutatási módszerek meghatározásához a feltérképezett kutatási űr körülhatárolásával.

A critical review of church interpreting research

“…The analysis of Ngana, Suastra, and Puspani therefore shares with prescriptive research a focus on the interpreter, rather than the preacher-interpreter partnership, but offers an account of interpreter decisions rather than an evaluation. Szentirmay (2022) instead focused on the source texts interpreted at the International Eucharistic Congress in Budapest, concluding that the terminological and discoursal features required unique skills of the interpreter such as knowledge of how to handle intertextuality and context-specific words. This parallels the work of Khachula et al (2021) who listed the linguistic and cognitive constraints that made it difficult to interpret between English and Luhya in churches in Kenya.…”

“…Szentirmay (2022) instead focused on the source texts interpreted at the International Eucharistic Congress in Budapest, concluding that the terminological and discoursal features required unique skills of the interpreter such as knowledge of how to handle intertextuality and context-specific words. This parallels the work of Khachula et al (2021) who listed the linguistic and cognitive constraints that made it difficult to interpret between English and Luhya in churches in Kenya.…”