Az „égi megbízatás” (tian ming天命) „átértelmezése” és a „nevek” (ming名) funkciója

Abstract

Az ókori kínai történeti szövegekben és bölcseleti írásokban, így a Mengzi-ben is, a tianming 天命 (vagy „alakváltozata”, a ming 命) kitüntetett szerepkörben van. Az „Ég rendelése” (天命) a konfuciánus tanítás egyik hivatkozott sarokköve. Mengzi szerint a ming 命nem egyszerűen csak a külső körülményekre utal, hanem feltárja előttünk a „kötelességünket”, mi az, amit meg kell tennünk, és mit nem. Ez összhangban van Mengzi azon nézetével, hogy a kormányzás feladatát az égi elrendelés által „kijelölt” alkalmas személynek kell ellátnia, és az erre való felkészülés Kongzi iniciatívája szerint az, hogy a „nemes ember” (junzi 君子) célja az „Ég elrendelését” felismerve élni és cselekedni.Az uralkodói „megbízatás” (ming 命) az „égi elrendelés” (tianming 天命) „folyománya”. Visszavonhatóságának a gondolatát szokásosan Mengzi tanításához kötik (bár már a Shijing egy szöveghelyén megjelenik), mert nála fogalmazódik meg a legélesebben, hogy ha az uralkodó alkalmatlannak bizonyul az uralom gyakorlására, az Ég más, valóban arra alkalmas személynek adja a „megbízatást”. Ez emellett arról is szól, hogy az uralkodóknak és a feljebbvalóknak figyelniük kell arra, hogy ezt megfelelő kormányzással elkerüljék. A Mengzi-ben több helyen megjelenő tézis valójában arra hivatott, hogy a praxisnak megfeleltetetten az uralom átrendeződéseit az „égi megbízatás” megváltozásával hozza összefüggésbe.A 4–3. század fordulójának időszakában előtérbe kerül a nyelvhasználat relevanciájának kérdése, nevezetesen, vajon a nyelvi terminusok képesek-e világossá tenni a valósághoz való viszonyt, vagy hiátus van a kettő között. Ha megvizsgáljuk a nevek (ming名) Mengzi-nél megjelenő felfogását, annak legfontosabb mondandója az, hogy a „nem-egyenes beszéd” árt a kormányzásnak és az ügyek vitelének. A kifejezések megállapításával és a terminusok tisztázásával az egész gondolatrendszer szilárd alapot kap, hiszen az „írja elő” az „emberséges kormányzást” (renzheng仁政).