Az egészségügy és a mágikus gondolkodás viszonya

Abstract

Olybá tűnhet sokaknak, hogy mióta Könyves Kálmán törvénybe adta, hogy boszorkányokról, lidércekről töb-bet szó ne essen -mivelhogy nincsenek -, a kuruzslók problémája is megoldódott. (1110-ben, a tarcali országgyűlés I. törvénykönyve 57. paragrafusa szerint: "De strigis, vero quae non sunt, nulla questio fiat!"). Merthogy sokan úgy vélik, hogy e két iparág képviselői tekintetében egy kalap alá vehető szemfényvesztésről vagy megtévesztésről van szó. Pedig a boszorkányok és kuruzslók között van egy lényeges különbség. Kálmán királyunk azért adta ki nevezetes rendeletét, mert szkeptikus volt azoknak a túlvilági, a gonosszal szövetkezett erőknek a létezésében, amelyeknek az állítólagos boszorkányok elkötelezték volna magukat. De más a helyzet a kuruzslókkal. Ők igenis léteznek, csak nem a természet-felettivel szövetkeznek, hanem az emberek mágikus gondolkodásmódjának előhívásával hálózzák be áldozatai-kat. És szerintem tanult királyunknak igaza volt a túlvilági erőkkel kapcsolatban: ezek valóban kitalált dolgok, az ismeretlentől való félelem következményeként kerültek be a köztudatba. Ezzel szemben a mágikus gondolkodásmód egy archaikus mentális állapot velejárója, amely minden különösebb probléma nélkül fennmaradt modernnek nevezett korunkban. Tudta ezt a király is, ezért a fent nevezett törvénykönyv 60. paragrafusa így szól: "Malefici per nuncium archidiaconi et comitis inventi iudicentur!", vagyis: "A varázslókat (kuruzslókat), akiket az esperes és az ispán találnak, ítéljék el!"A kuruzslás természetesen sokkal korábban is ismert jelenség volt, és hiába lépett fel ellene a törvény szigora az ókor óta, létezik manapság is. Ráadásul jelentős hatása volt és van a mindenkori egészségpolitikára. A kuruzslás kialakulása tehát a mágikus gondolkodásmódhoz kapcsolódik, ezért megjelenésének, fejlődésének oka valahol mélyen, a neurobiológiai evolúciónk korai történelmé-nek homályában keresendő. Ráadásul a szimbólumok ereje, működése sokkal hamarabb megragadja a gyerekek intellektusát, minthogy a cseperedő elméjű emberpalánta olvasni tudna. Mire az olvasás és nevelés révén a kritikai gondolkodásmód kialakulna, a mágikus gondolkodásmód már befészkelte magát a gyerek kobakjába, és ez az egyik leggyakoribb oka a fiatalkori konfliktusoknak. Mind mondhatja a magáét a tanító néni/bácsi az induktív vagy deduktív gondolkodás barázdájába próbálván beállítani a kis nebulót, ha az már tündérmeséken vagy bugyuta rajzfilmeken hozzáedződött a színészek hangján beszélő állatok vagy túlvilági lények mindennapos felbukkanásához. Valószínűleg jelentős szerepe lehet a személyiségzavarok kialakulásában ennek a konfliktusnak, amelyet a mesevilág és a való világ közötti átjárás vált ki. A gyerekek hajlamosabbak ugyanis a mágikus gondolkodásmód alapján értelmezni a dolgokat, és amikor nevelésük során azzal szembesülnek, hogy az addigi mesemondók átállnak a másik táborba, megpróbálván őket meggyőzni, hogy kilépjenek a mesevilágból, az egy nagyon nehéz periódus. Rejtett módon ugyan, de a gyerekek jelentős hányada továbbra is ragaszkodni fog a csodav...