Az állam szerepe a városi terek fogyasztás-központú „újratermelésében”

Abstract

A városi terek fogyasztásközpontú átalakítása, a folyamat szereplői és viszonyrendszereik a társadalmi-térbeli egyenlőtlenségek kritikai megközelítésű kutatásának fontos kérdéskörévé vált az utóbbi két évtizedben. A fogyasztás dinamikus társadalmi viszonyrendszerként történő értelmezéséből kiindulva – amellyel egyszerre ragadható meg a fennálló társadalmi struktúrák működése, kulturális logikája, és az egyén (mint fogyasztó) ezekre adott válasza – az állam piaci szabályozó-ellenőrző szerepét, pontosabban ennek és társadalmi-térbeli egyenlőtlenségeket „termelő” mechanizmusait mutatjuk be a magyarországi (posztszocialista) átmenet és „perifériás” kapitalizmus kontextusában. Koncepciónkban az állam a piaci szereplők közötti viszonyok alakítója szabályozók és intézményi gyakorlatok révén, amelyek lenyomatai az állam működését formáló társadalmi/hatalmi-térbeli viszonyoknak. Az állam fogyasztáshoz kapcsolódó, egyenlőtlenségeket „termelő” szerepe több térbeli léptékben és dimenzióban is megragadható, tanulmányunkban azonban a városi terekben zajló folyamatokra koncentrálunk. Elemzésünk empirikus része győri esettanulmányra épül, amelynek során kvalitatív módszerekkel próbáltuk feltárni a helyi állam és a többi szereplő viszonyát. A tanulmányban a mellett érvelünk, hogy (i) a fogyasztás szervezeti és térbeli kereteit alakító szabályozás alapvetően a városi gazdaságok/terek fogyasztásközpontú átalakítása irányába hatott, az ebben résztvevők körét a piaci szelekcióra „bízva”; ii) az előbbi folyamatok eredményként kialakult koniktusok egyrészt lassan és inkonzisztens módon formálódó állami szabályozás, és a mögötte húzódó, tőke/állam kapcsolatok metszetében, másrészt a központi állam/lokális állam változó viszonyrendszerében értelmezhetők; (iii) a városi terek fogyasztásközpontú átrendeződésében fölfedezhető a (perifériás kapitalizmusra jellemző) függőségi viszonyok bonyolult rendszere, ami a „sikeresnek” tekintett városok helyi szereplőinek mozgásterét is behatárolja.

„Államosított tértermelés” a kiszorítottak perspektívájából egy dzsentrifikálódó városrészben

“…az önkormányzatokkal, melyek a kedvező társadalmi eredményeket már a piactól és nem annak szabályozásától remélik. A városfelújítás legfeljebb a retorika szintjén zajlik az egész "városért" (Timár, Nagy 2007;Boros et al 2008;Nagy, Nagy 2019), az annak nevében cselekvő döntéshozók a város társadalmának diszkurzív teréből is kiszorítják az osztályvagy etnikai hovatartozás miatt a társadalom perifériájára szorultakat.…”

“…Ráadásul a társadalmi viszonyok újratermelésében rejlő "régi" feloldásának és "új" létrehozásának feszültségeit, ellentmondásait kifejező absztrakt tér jellegzetességeinek megfelelően a magyarországi dzsentri kálódó városi terekben a régi és új kapitalizmusok rétegei közé az államszocializmusé is beékelődik, míg mindezekre a legutóbbi évtizedben az állam centralizált modelljének legújabb lenyomatai rakódnak rá. Lefebvre (1976) egykori "jóslatának" beteljesülését, miszerint egy politikai centralizáció, centralizált döntéshozatal esetén az várható, hogy a térpolitika a múltbélinél (jóval) nagyobb egyenlőtlenségeket teremt, akár e folyóiratban is több hazai kutatást bemutató tanulmány igazolja (Czirfusz 2019;Jelinek 2019, Nagy, Nagy 2019Velkey 2019). Úgy vélem, s érvelésemet az itt következő győri esettanulmány tanulságainak levonásakor részletezem, hogy a kapitalizmus jelenlegi magyarországi közegében s a kiszorítottak "harmadik" (megélt) terének (Soja 1996) perspektívájából nézve, a Lefebvre által a mindennapi élet gyarmatosításaként leírt folyamatot "államosított tértermelésnek" is tekinthetjük.…”

“…Ez a távolság még annak a -kivételesen egy felújított házba -betelepített, hátrányos helyzetű atal családanyának a szavaiban is felismerhető volt, aki csupán az útlezárások miatt "keveredett" egyszer a pár utcányira lévő, beszélgetésünkkor még épülő "olimpiai faluba", s bár azt igen szépnek találta, csalódott is lett, mivel azzal kellett szembesülnie, hogy bevásárlóközpontot ott sem építenek. A kiskereskedelmi ellátást ugyanis -mint más Kossuth utca környékiek is -rossznak, s a számukra nehezen megközelíthető bevásárlóközpontokhoz viszonyítva kifejezetten drágának tartja (Nagy, Nagy 2019). A zikai tér folyamatos megszépülését ezen kívül csak egy interjúpartner észrevételezte.…”