Australian Charipinae (Hymenoptera: Cynipoidea: Charipidae) Described by A. A. Girault

Abstract

Thoreauana nativa Girault, 1930, Dilyta mascagnini Girault, 1935, and AIIoxysla thoreauini Girault, 1935 are assigned to the subfamily Charipinae (Hymenoptera: Cynipoidea: Charipidae). D. mascagnini and A. thoreauini are moved to Thoreauana Girault, 1930, which is removed from synonymy with Allovsta FOrster, 1869 (Charipidae: Alloxystinae). The paratype of T. nativa may not be conspecific with the holotype.

Phaenoglyphis "versus" Hemicrisis, and the description of a new sculptured species of Charipinae (Hymenoptera: Figitidae)

“…Menke & Evenhuis (1991) discussed the characters that define these tribes. Eight Charipinae genera are recognized (Ronquist, 1999;Carver, 1993). The tribe Alloxystini includes Alloxysta Förster, 1869 (the most species rich genus of Charipinae), Phaenoglyphis Förster, 1869 and the monospecific genera Hemicrisis Förster, 1869, Lytoxysta Kieffer, 1909 andCarvercharips Kovalev, 1995.…”

Taxonómiai és filogenetikai vizsgálatok Palearktikus Charipinae (Hymenoptera, Figitidae) fajokon

“…Taxonomy of the subfamily Charipinae (Hymenoptera, Cynipoidea, Figitidae) was always problematic (Weld, 1952;Quinlan, 1974Quinlan, , 1978Nordlander, 1982;Fergusson, 1986;Ronquist, 1999 and its subdivision (Hellén, 1963;Evenhuis, 1971;Quinlan et Evenhuis, 1980;Menke et Evenhuis, 1991;Carver, 1993;Ronquist, 1999 well as the sister group relationship with other cynipoid taxa is not clarified (Ronquist, 1999;Buffington et al, 2007. It is due to the small size of wasps, their simplified morphology and the insufficient species descriptions.…”

“…Az egykori Alloxystini tagjai levéltetű hiperparazitoidok a levéltetvésző-fürkészek (Hymenoptera: Braconidae: Aphidiinae) és a tetűrontó-fürkészek (Hymenoptera: Chalcidoidea: Aphelinidae) alcsaládokon keresztül, míg az egykori Charipini nemzetség tagjai levélbolhák (Psyllidae) hiperparazitoidjai a szivárványfürkészek (Hymenoptera: Chalcidoidea: Encyrtidae) családján keresztül (Menke és Evenhuis, 1991). A Protocharipini egyetlen fajt tartalmaz a Protocharips evenhuisi Kovalev, 1994, mely a Santon emeletbeli Tajmír borostyánból ismert Jelenleg nyolc genus képviselői élnek (Carver, 1993;Ronquist, 1999;Paretas-Martínez és Pujade-Villar, 2006; Pujade-Villar és Ferrer-Suay és mtsi, 2012), az Alloxysta Förster, 1869 (kozmopolita), a Phaenoglyphis Förster, 1869 (kozmopolita) a monotipikus Lytoxysta Kieffer, 1909 (Észak-Amerika) és Lobopterocharips Paretas-Martínez és PujadeVillar, 2007 (Nepál), Dilyta Förster, 1869 (kozmopolita), Thoreauana Girault, 1930 (Ausztrália), Apocharips Fergusson, 1986 (Európa és Afrika, Dél-Amerika) és Dilapothor Paretas-Martínez és Pujade-Villar, 2006 (Ausztrália).…”

“…A példányok meghatározására szolgáló utolsó összefoglaló művet 1910-ben publikálták (Dalla Torre és Kieffer, 1910). Ezt követően csak egy új fajokat felsoroló mű (Weld, 1952), illetve kisebb földrajzi egységek faunáját feldolgozó közlemények születettek (Hellén, 1963;Belizin, 1966a;Ionescu, 1969;Kierych, 1979;Fergusson, 1986), kivételt csak Észak-Amerika (Andrews, 1978) és Ausztrália (Carver, 1992(Carver, , 1993 képez. A fajok elkülönítését megnehezíti az a tény, hogy a régi fajleírások csak néhány, főleg színezetbeli karakteren alapulnak, melynek használhatósága erősen vitatott (Evenhius, 1972; van Veen szóbeli közlés), illetve gyakran a típuspéldányok helye is ismeretlen.…”

“…A Charipinae alcsalád (Hymenoptera, Cynipoidea, Figitidae) taxonómiai besorolása (Weld, 1952;Quinlan, 1974Quinlan, , 1978Nordlander, 1982;Fergusson, 1986;Ronquist, 1999, Liu és mtsi, 2007 és felosztása (Hellén, 1963;Evenhuis, 1971;Quinlan és Evenhuis, 1980;Menke és Evenhuis, 1991;Carver 1993;Ronquist, 1999 Braconidae) Aphelinidae (Hymenoptera: Chalcidoidea) fajokon keresztül (Fergusson, 1986 A karakterek megbízhatóságára, filogenetikai alkalmazhatóságára semmilyen irodalmi adat nem állt rendelkezésre, amely valamilyen független módszeren alapulna, kizárólag egyes régiók faunáján dolgozó szakemberek egymásnak ellentmondó megfigyelései (Hellén, 1963;Evenhuis, 1971Evenhuis, , 1972Evenhuis, , 1973Evenhuis, , 1974Evenhuis, , 1976Evenhuis és Barbotin, 1977;Andrews, 1978, Fergusson, 1986 A széleskörűen használt egyébb morfológiai karakterek az általunk készített törzsfán kivétel nélkül homopláziát mutattak, tehát filogenetikai felhasználhatóságuk korlátozott.…”