Bevezetés: A gyermekkardiológia, az intervenciós kardiológia és
a szívsebészet fejlődésével a felnőtt congenitalis szívbetegek száma és a
populáció átlagéletkora is nő. A populáció átlagéletkorának növekedésével
azonban gyakoribb a társbetegségek megjelenése, amelyek új diagnosztikai és
kezelésbeli nehézségeket jelentenek ebben a komplex betegcsoportban.
Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja a fontosabb klinikai és
echokardiográfiás paraméterek összehasonlítása volt az általunk gondozott 40 év
alatti, 40 és 59 éves kor közötti és a 60. életévüket betöltött felnőtt
congenitalis szívbetegek esetén. Módszer: Összesen 346 beteg
adatait dolgoztuk fel, közülük 154 beteg volt 40 év alatti, 133 beteg volt 40 és
59 éves kor közötti, és 59 beteg töltötte be a 60. életévét. A vizsgálatba
minden olyan felnőtt congenitalis szívbeteget bevontunk, akinél ambuláns
vizsgálat történt. A fizikális vizsgálat részeként meghatároztuk a
szívelégtelenség New York Heart Association (NYHA) szerinti funkcionális
stádiumát, elektrokardiográfia, echokardiográfia és 6 perces sétateszt is
történt. Eredmények: 40 éves kor felett szignifikánsan nagyobb
arányban fordultak elő NYHA III–IV. funkcionális stádiumú szívelégtelenségben
szenvedő betegek, szignifikánsan nagyobb volt azoknak a betegeknek az aránya,
akik bal kamrai ejekciós frakciója 55%-nál alacsonyabb volt, és a társbetegségek
gyakorisága is nagyobb volt ebben a csoportban. A ritmuszavarok előfordulási
aránya hasonló volt minden korcsoportban, de emelkedő tendenciát lehetett látni
az életkor előrehaladtával. Következtetés: A felnőtt korú,
congenitalis szívbetegséggel élő betegeknél az életkor növekedésével
társbetegségek jelenhetnek meg, amelyek hatással vannak az alapbetegségükre,
prognózisukra. A betegek utánkövetésére jelenleg alkalmazott vizsgálómódszerek
mellett egyéb vizsgálatok bevezetésére lehet szükség a reoperáció, az
intervenció vagy az esetleges szívtranszplantáció idejének kiválasztásában. Orv
Hetil. 2023; 164(6): 219–226.
