“…214 A történet nyilvánvalóan nem vetett jó fényt sem a hírneves többszörös consul emlékezetére, sem pedig magukra a Marcellusokra, hiszen a megfelelően elvégzett temetési szertartás hiánya az istenek haragjának jele is lehetett, amely potenciálisan baljós sorssal fenyegethette a nemzetséget.210 Flower (2000). : scriptam in laudatione filii, qui rei gestae interfuerit.213 A beszéddel H. Flower többször is foglalkozik, lásdFlower (1996Flower ( ), 146 és (2000, 46. temetésben megismerkedett rokonai családtörténetével. Erre utalhat az Augustus-kori irodalom kifejezett érdeklődése a Marcellusok, illetve a spolia opima iránt is.217 Vergilius Aeneisének hatodik énekében a hősök felvonuló sorai között is igen fontos hely jut a Marcellusoknak.218 Úgy tűnik a Claudiusok plebeius ágát és nem a gens Claudia egészét képviselik, hiszen -ahogyan arról a dolgozat következő részében bővebben is szó lesz -a nemzetség alapítója, a szabin Attus Clausus csak a hetedik ének seregszemléjében tűnik majd fel az eposzban.219 A Marcellusok egységét az Alvilágban a nemzetség ágának első és a korban utolsóként számontartott, Augustus kora felől nézve minden bizonnyal két legfontosabb tagja képviseli a felvonuláson: a Iuppiter Feretrinusnak spolia opimát felajánló, gallokat és punokat egyaránt legyőző dicsőséges Marcus Marcellus, és Augustus korán elhunyt unokaöccse.…”