A viselkedésben megjelenő interakciós szinkronitás vizsgálatának módszertani problémái

Abstract

A cikk az interakciós szinkronitás egyik részterületére, a viselkedéses jelenségekben megfigyelhető összehangolódási folyamatokra vonatkozó kutatások főbb módszertani irányzatait tekinti át. Az 1960-as évektől alkalmazott mikroelemzéses eljárások érvényességét kiterjedt kutatások igazolják, az utóbbi másfél évtizedben mégis sok kritikát kaptak elementarizmusuk és redukcionizmusuk miatt. A mikroelemzéses eljárások alternatívájaként kidolgozott - gyorsabban és egyszerűbben alkalmazható, naiv megítéléseken alapuló - globális módszer megbízhatósági és érvényességi eredményei azt mutatják, hogy ez a módszer is alkalmas lehet az interakciós szinkronitás sokrétű szociális folyamatainak megragadására, a mikroelemzéses eljárások kiegészítésére, sőt akár kiváltására. A mikroelemzés és a globális megközelítés adatai közötti kapcsolat vizsgálata a globális módszer egyik alapvető érvényességi kérdése. A globális megítélési adatok és a raport, az expresszivitás és a mosolygás közötti összefüggések ellentmondásainak tisztázása a további kutatások legfontosabb feladatai közé tartozik.