A szív MR-vizsgálat szerepe kevert típusú (humorális és celluláris) kardiális allograft rejekció esetén

Abstract

Az akut kardiális allograft rejekció a modern immunszuppresszív terápia ellenére jelenleg is az egyik vezető halálok szívtranszplantált betegek körében. Az akut rejekció kimutatásának referenciamódszere az endomiokardiális biopszia, azonban a noninvazív képalkotó diagnosztikus eljárások napjainkban e témában a tudományos kutatások fókuszába kerültek. A szív MR-(CMR) vizsgálat a bal és jobb kamra globális és regionális funkció meghatározásán túl szöveti karakterizációs képessége miatt kiemelkedik ezen modalitások közül. A kevert típusú (celluláris és humorális) rejekció ritka entitás, amelyről csak kevés irodalmi adat áll rendelkezésünkre, diagnosztikája sok esetben kihívást jelenthet. A kevert rejekció okozta CMR-eltérésekről nagyon korlátozottak az ismereteink. Az elmúlt évben három szívtranszplantált betegnél akut kevert típusú rejekciót diagnosztizáltunk, az elvégzett CMR-vizsgálat mindhárom beteg esetében nagyon hasonló eltéréseket mutatott. Egy beteg esetén kontroll CMR-vizsgálatokat is végeztünk, nyomon követve a bal és jobb kamrai ejekciós frakciók, volumenek, valamint az ödéma és késői kontraszthalmozás mintázatának változását a kezelés függvényében. A kutatás az "NVKP_16-1-2016-0017 számú projekt a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból biztosított támogatással, az NVKP_16 pályázati program finanszírozásában valósult meg. TheroleofCMRintheevaluationofacutemixedcardiacallograftrejectionDespite of the modern immunosuppressive therapy the acute cardiac allograft rejection is a leading cause of morbidity and mortality in heart transplant patients. Endomyocardial biopsy is considered the current gold standard for the diagnosis of acute cardiac rejection, nevertheless there is an intense research regarding on non-invasive diagnostic methods in this field. Cardiac magnetic resonance imaging (CMR) has an evolving role in the detection of acute rejection among these modalities because of its ability to quantify ventricular function and characterize the complete myocardial tissue. There are only few data of the mixed (cellular and humoral) rejection which is a very rare entity, and the diagnosis remains challenging. Our knowledge about the CMR findings of mixed cardiac rejection is limited as well. In the last year we have made a diagnosis of mixed cardiac rejection in three patients, and the subsequently performed CMR showed very similar features in each patients. We performed serial CMR examinations in one patient to follow-up the changes of left and right ventricular volumes, ejection fractions and the pattern of myocardial oedema and delayed contrast enhancement.