A szegénység csapdái - Időperspektíva és térhasználat mélyszegénységben élő nők habitusában

Abstract

A tanulmány egy ormánsági, mélyszegénységben élő nők körében végzett interjús kutatás alapján mutatja be a vizsgált csoport időperspektívájának és térhasználatának sajátosságait. Az írás életútinterjúk és strukturált interjúk segítségével elemzi az önéletrajzi emlékezet reflektáltságát, az időbeliség narratív mintázatait, az időperperspektívát múlt, jelen és jövő távlataiban, valamint a rövid távú időhorizont a mindennapi időstruktúra vonatkozásában. Ezt a térhasználat, a térbeli akciórádiusz és a térreprezentációk vizsgálata követi. A „szegénység kultúrájára” jellemző beszűkült tér- és időperspektívát a habitusban rögzült diszpozíciókként értelmezhetjük. Ez lehetővé teszi azt, hogy az időkezelés és a térhasználat tipikus mintázatait szervező beállítódásokat, kognitív sémákat a társadalmi pozícióból fakadó kényszerekkel, meghatározottságokkal összefüggésben elemezzük. E diszpozíciók strukturáló struktúrákként olyan gyakorlatokat generálnak, amelyek hozzájárulnak a hátrányos helyzet tartós fennmaradásához. Ha a szocializáció szűkös körülmények között megy végbe, és kevés lehetőség adódik az életút tudatos alakítására, akkor az egyrészt ahhoz vezet, hogy az érintettek kevéssé lesznek képesek a múlt eseményeit a jelen perspektívájából mérlegelni, és az életút fordulópontjait tágabb összefüggésekben értelmezni, másrészt nem alakul ki az a képesség sem, amely lehetővé teszi a jövő racionális tervezését. A beszűkülő térhasználatban nem csak a többségi társadalom kirekesztő magatartása és a korlátozott anyagi lehetőségek játszanak szerepet. A társadalmi és fizikai tér viszonyai által is strukturált habitus befolyásolja azt, hogy a cselekvőkre milyen hatással vannak a különböző terek atmoszférái. A vizsgált társadalmi csoport esetében ez a nyilvános terek bizonyos típusaival szemben érzett feszélyezettségben, elidegenedettségben nyilvánul meg. Tehát a tér és idő struktúráit társadalmilag létrehozott, az egyenlőtlen társadalmi viszonyokat visszatükröző és újratermelő valóságokként értelmezhetjük. Az interjúelemzések alapján arra következtethetünk, hogy a mélyülő társadalmi egyenlőtlenségek a tér és az idő dimenzióiban is leképeződnek.

Inclusion or Exclusion? The Spatial Habitus of Rural Gentrifiers

“…In other words, the habitus enables actors to "inhabit" (to take advantage of and feel at home in) a particular segment of social and physical space (cf. Németh, 2022Németh, , 2023Zsinka, 2023). Further advancing Bourdieu, we interpret the specific set of dispositions that guide perceptions and experiences of spaces and generate spatial practices as spatial habitus.…”