A szegedi biotechnológiai vállalkozások tudáshálózata – a Biopolisz jelene

Abstract

A fejlesztési pólusok koncepciója a hazai térségekben koncentrálódó tudásintenzív tevékenységek nyújtotta előnyök megerősítését és kiaknázását tűzte ki célul. Kutatás-fejlesztési, gazdasági és infrastrukturális adottságaik alapján tágabb térségüket dinamizálni képes pólusvárosokat és hozzájuk kapcsolódó húzóágazatokat jelöltek ki, így Szegeden a Biopolisz program keretében a biotechnológia került előtérbe. Az ágazat kiemelkedően jó térségi adottságai ellenére a szegedi Biopolisz program nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
 Tanulmányunk célja, hogy a szegedi biotechnológiai cégek közötti tudáshálózat elemzése révén bemutassuk az iparági koncentráció mögötti együttműködéseket és reflektáljunk a Biopolisz program célkitűzéseire. Eredményeink alapján elmondható, hogy a relatíve sűrű helyi kapcsolatháló ellenére magas innovációs és exportpotenciállal rendelkező vállalkozások kevésbé integrálódtak a lokális iparági tudáshálózatba. A kiemelt támogatás és figyelem ellenére az iparág látszólag kevésbé képes kihasználni a térbeli koncentráció és a kedvező helyi adottságok nyújtotta előnyöket, ami jelentőségének óvatosabb megítélését és a koncepció kritikáját vonja maga után.

Külföldi tulajdonú vállalatok, agglomerációs előnyök és tudásáramlás

“…Azonban a koncentrálódott tudás nincs a levegőben, az nem minden cég számára automatikusan elérhető az iparági koncentrációhoz tartozásból kifolyólag (Markusen 2002, Giuliani -Bell 2005, Giuliani 2007). A cégek közötti tudás hálózati kapcsolatokon keresztül terjed, így a cégek csak akkor tudják kihasználni a koncentrációból eredő pozitív hatásokat, amennyiben aktívan résztvesznek a helyi tudáshálózatokban (Gyurkovics -Juhász 2018).…”