A tanulmány a Bombi és munkatársai (Bombi, Pinto és Cannoni, 2007) által kifejlesztett PAIR (Pictorial Assessment of Interpersonal Relationship) rajzelemző eljárást ismerteti, mely módszer segítségével a 6–14 éves gyermekek interperszonális kapcsolatokat ábrázoló rajzai elemezhetők és hasonlíthatók össze hat fő szempont mentén (kohézió, távolítás, hasonlóság, érték, érzelmek és konfliktus). Az eljárás olyan kommunikációs eszközként kezeli a rajzokat, mely kiválóan alkalmas a gyermekek szociális világról, társas jelenségekről és társas érzelmekről való tudása tudományosan megbízható megismerésére. Segítségével feltárható hogyan értelmezik a gyermekek az interperszonális jelenségeket (például barátság, versengés, együttműködés stb.), a társadalmi státuszt (szegény, gazdag), milyen módon differenciálnak a különböző társas kapcsolatok között (például baráti és testvérkapcsolat, győztes és vesztes), és hogyan észlelik ugyanazon kapcsolatot különböző feltételek mentén (például harmonikus és konfliktustelített testvéri kapcsolat). A módszer lehetőséget ad arra is, hogy a gyerekek által megjelenített társas interakciókat és az ezeket kísérő érzelmeket egységes rendszerben lehessen értelmezni. Az eljárás előnyei közé tartozik, hogy objektív, kidolgozott komplex rendszerrel rendelkezik a diádikus interperszonális kapcsolatok (két teljes alakban ábrázolt személy) elemzésére, és a klinikai rajzvizsgálatokkal szemben jól alkalmazható olyan fejlődés-szociálpszichológiai kutatásokban is, amelyekben a gyerekek társas kapcsolati tudását kívánják vizsgálni. A jelen tanulmány célja, hogy a részletes ismertetéssel beemelje ezt a rajzos vizsgálatot a hazai fejlődés szociálpszichológiai vizsgálati módszerek sorába.