A spatial scientometric analysis of the publication output of cities worldwide

Abstract

In tandem with the rapid globalisation of science, spatial scientometrics has become an important research sub-field in scientometric studies. Recently, numerous spatial scientometric contributions have focused on the examination of cities' scientific output by using various scientometric indicators. In this paper, I analyse cities' scientific output worldwide in terms of the number of journal articles indexed by the Scopus database, in the period from 1986 to 2015. Furthermore, I examine which countries are the most important collaborators of cities. Finally, I identify the most productive disciplines in each city. I use GPS Visualizer to illustrate the scientometric data of nearly 2,200 cities on maps. Results show that cities with the highest scientific output are mostly located in developed countries and China. Between 1986 and 2015, the greatest number of scientific articles were created in Beijing. The international hegemony of the United States in science has been described by many studies, and is also reinforced by the fact that the United States is the most important collaborator to more than 75 percent of all cities. Medicine is the most productive discipline in two-thirds of cities. Furthermore, cities having the highest scientific output in specific disciplines show well-defined geographical patterns.

A kelet-közép-európai országok publikációs kibocsátásai és nemzetközi együttműködései: trendek és változások 1997 és 2016 között

“…Graham (1993) továbbá arra hívja fel a figyelmet, hogy a tudománnyal szemben tanúsított szovjet ideológia számos tudományterületet (így többek között a szociológiát, a politológiát vagy a népegészségügyet) nemkívánatos tudományterületeknek minősített. A régió országainak a természettudományokat és a műszaki tudományokat preferáló tudományterületi struktúrája a mai napig megmaradt, a külső hatások ellenére (Csomós 2018). A tudományos kibocsátás növekedésében, a tudományos kapcsolatok minőségében, mennyiségében és irányultságában történő változásoknak, illetve az örökölt tudományterületi struktúra átalakulásának nagy lendületet ad az Európai Unió, amely nemcsak a tudományos projektek első számú finanszírozójává vált a régióban, de a közösségi szintű tudományos és kutatási célok meghatározásán keresztül (lásd pl.…”

“…Az okok az oktatás, különösen a közoktatás minőségének rohamos javulásában (Butrymowicz 2016;Hatch 2017), illetve a megélénkülő nemzetközi tudományos együttműködésekben keresendők (Allik 2008). Előbbi fontossága abban áll, hogy a kutatói utánpótlás magas minőségi standardokat biztosító közoktatási rendszerből kerül ki, míg utóbbi szerint az észt kutatók tudományos együttműködése élénkült a világ egyik vezető tudományos központjának, Finnországnak a kutatóival (Csomós 2018).…”

“…Románia publikációs kibocsátása az egyik legnagyobb mértékben nőtt az elmúlt években, 2016-ban már a negyedik helyen állt a régióban. Az ország idézettségi hatása ugyanakkor az egyik leglassabban emelkedett, amely több tényező mellett (lásd részletesen Kozak, Bornmann, Leydesdorff 2015; Teodorescu, Andrei 2011) arra vezethető vissza, hogy a román kutatók elsősorban francia, spanyol és magyar kutatókkal építettek ki tudományos kapcsolatokat, míg a fősodorba tartozó országok, mint például az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság vagy Németország alulreprezentáltak a nemzetközi együttműködésekben (Csomós 2018).…”

“…A legdinamikusabb bővülés a kelet-közép-európai országok és Kína között jött létre, ami megfelel az Európai Unió és Kína között kimutatható trendeknek (Wang, Wang, Philipsen 2017). A Kínával történő együttműködést megkönnyíti és erősíti, hogy a régió országaiban -Kínához, Japánhoz és Dél-Koreához hasonlóan -a természettudományok és a műszaki tudományok a legproduktívabb tudományos diszciplínák (Magyarország kivételével, ahol inkább az orvostudományok) (Csomós 2018).…”

“…A függetlenné vált Csehország és Szlovákia tudományos rendszere annyira összefonódott, hogy a politikai törekvések sem tudták kettéválasztani őket. Csehország intenzívebben integrálódott a fősodorban lévő országok kutatási terébe, és alakított ki erős kapcsolatokat Németországgal, az Egyesült Államokkal és Franciaországgal (Almeida, Pais, Formosinho 2009), Szlovákia első számú együttműködő partnerei a szomszédos országok maradtak: Csehország, Lengyelország és Magyarország (Csomós 2018;Kozak, Bornmann, Leydesdorff 2015). Lényegében hasonló okok befolyásolják a volt Szovjetunióhoz tartozó balti államok és az egykori Jugoszlávia tagállamainak nemzetközi együttműködési mintázatait.…”