A „Rossz Anyag” problémája Mednyánszky László Naplójában

Abstract

Az alábbi tanulmány kísérlet a kiváló magyar festő, Mednyánszky László (1852-1919) új kiadású írásos hagyatékának interpretatív megközelítésére. A művésznaplók különös dokumentumai egy intellektuális tájékozódásban eltelt életnek: görög betűkkel írt - talán szándékosan kódolt - magyar, illetve német nyelvű gondolattöredékek. A szerző képeivel egyszerre született szövegek tehát, amelyek történeti szempontú feltárásra és befogadásra várnak. A művész „töprengéseinek” konstans tárgyai felfoghatók egy tematikus belső beszéd elemeiként. A feljegyzések tartalmi centrumában a XIX. század végi magyar társadalom kataklizmájának, erkölcsi-biológiai romlásának problémája áll. Festőnk e romlás hordozó alapját, magát a Rosszat is megnevezi. Ez pedig nem más, mint a kortársi anyagelvűség, sőt az ontológiai értelemben vett Anyag maga. Ellentéte a naplókban a Lélek, az örök Jó princípiuma, abban az értelem-összefüggésben, ahogyan az a görög idealista hagyományból ránk maradt. A mulandóságnak kitett érzékvilág, a kárhozatos test és a tiszta eszményiség nyelvileg kimutatható toposzai olvastán felvetjük egy platonikus-gnósztikus alapú dualizmus szerepét Mednyánszky világképében.