A régió mint diszkurzív termék

Abstract

Bevezetés Curry (1996, 24) szerint "...telítődve vagyunk olyan tárgyakkal és szavakkal, amelyek meghatározzák, hogy miként gondolkodjunk és beszéljünk a térr ől. Ez az, ami a tér kérdését oly komplexszé teszi." Ezen idézet második mondatának az a része, mely a tér kérdésének komplexitására utal, közhelyszámba megy, már csak azért is, mert valójában minden felmerül ő kérdésnek van a térre vonatkozó dimenziója. A kijelentés érdekessége abban áll, hogy ezt a térrel kapcsolatos tárgyak és szavak sokaságával magyarázza, melyek befolyásolják, hogy hogyan gondolkodunk és beszélünk a térr ől. A szavak, pontosabban a nyelv el őtérbe állítása korántsem újkeletű a térrel kiemelten foglalkozó tudományterületeken (mint például a társada-lomföldrajzban, területfejlesztésben, vagy a területpolitika elemzésében), de az 1990-es évekt ől még markánsabban jelenik meg az erre irányuló figyelem. Erre utalnak az olyan elnevezések, mint kommunikáció-elméleti megközelítés (Miggelbrink 2002), illetve a szinte paradigmatikus váltást jelz ő kommunikatív, diszkurzív (Salet-Faludi 2000), vagy argumentatív fordulat kifejezések (Hajer 2000). A hazai szakirodalomban egyel őre azonban még nem érezhet ő a "kommunikatív fordulat" szele. Bár egyes tanulmányokban történik utalás arra, hogy a fennálló területi "rend" diszkurzív párbeszéd eredménye (Pfeil 2003, 201), de eddig csekély érdeklő dés mutatkozott ezen aspektus behatóbb vizsgálatára. A ritka példák közé tartoznak például Faragó (2001;2003a) elméleti jelleg ű írásai, melyek a habermasi és foucault-i diskurzusfogalmakat tárgyalják, illetve Ocskay (2002) szintén foucault-i ihletés ű cikke, melyben a szerz ő a szubszidiaritást mint a lokális diskurzusok felhatalmazását értelmezi egy határ menti kisrégió szervez ődésének esettanulmánya alapján. De mit is értsünk a "diskurzus" szó alatt? A foucault-i "A diskurzus rendje" (Foucault 1991) című el őadás magyar fordítója utal a francia discours, illetve az angol discourse szó pontos magyar fordításának nehézségére, minthogy az hol el őadást, hol beszédet, hol közlést, illetve szöveget jelent. Követve a fordítói gyakorlatot a tanulmány írásakor az idegen nyelv ű irodalom feldolgozása során ezt következetesen diskurzus-nak fordítottam. A térről való diskurzusA régióról való diskurzus szorosan kapcsolható a térr ől való diskurzushoz, ezért mindenképpen fontos ez utóbbiról is szót ejteni. A tér és a térbeliség kérdése az egész filozófiai gondolkodáson végigvonul, ennek kimerít ő áttekintése nem lehet e cikk feladata. Ezért itt csak rövid és szelektív áttekintés következik a térértelmezést illető főbb kérdésekről. A mindennapi életben magától értet ődőnek tűnik az abszolút, tartályként mindent magában foglaló tér képzete, illetve az abban lév ő tárgyak egymáshoz való viszonyának leírásakor az euklideszi geometria fogalmainak használata. Ez az absztrakt térképzet azonban maga is emberi konstrukció (Smith 1993; Faragó 2003a), mely sikerrel totalizálta a térr ől való beszédet. Ezt hangsúlyozza Lefebvre (1991) is A tér megalkotása című munkájában, mely címb ...

Divergens térfelfogások a tértudományokban – hogyan tovább?

“…A fenti megközelítést, a létező "külső" világ és a szubjektíven megélt világ éles elválaszthatóságát többen elvetik, úgy érvelve, hogy a valóság leírásában mindig szükségszerűen benne van a megismerő (Faragó 2013), illetve a valóságról tett kijelentések alakítják magát a valóságot is (Varró 2004). Ahogy Czirfusz (2010) megjegyzi, az olyan értéksemlegesnek és objektívnek tűnő elemzési módszer, mint a faktoranalízis egy sor kutatói előfeltevésen alapuló absztrakciós lépésen alapul és valójában új tereket teremt.…”

A térbeliség trialektikája

“…) tanulmányaiban, illetve jóval hangsúlyosabban Timár (2006) és Boros (2010a) munkáiban, míg az utóbbira pl. Varró (2004), Boros (2010b) és Gyimesi (2012, 165-169. ) írásaiban.…”

Sárrét posztmodern perspektívában. A táj történeti földrajza: az egységesülés és széttagolódás formái

“…Talán elfogadható vezérgondolat lehet az, hogy nincs értelme egy fogalom végs ő jelentését, igazságát keresnünk (Varró 2004), hiszen az nemcsak az id őben, de tudományonként, sőt adott tudományon belül is változik. Éppen ezért nem az a kérdés, hogy mi a tér, hanem az, hogy milyen jelent ősége van a térnek (Benedek 2002), milyen kötés tartja össze az adott teret, s hogy milyen fokú maga a kohézió.…”

“…Napjainkra egyre szélesebb körben elfogadott, hogy a tér egy "tudatosan kialakított, mesterséges konstrukció" (Mészáros 2006, 492), amely nem független a megfigyel őtől (Varró 2004), mint ahogy a megfigyel ő sem független a megfigyelttől (Faragó L. 2003), vagyis "a tér mindig szubjektív fogalom marad" (Benedek 2002, 36). Ugyanakkor a túlzott antropocentrikus tér/táj felfogás sem lehet eredményre vezet ő (Kerényi 2006).…”