A női emlékezés mikorrhizás hálózata Suzanne Simard A bölcs erdő titkai (2022) című memoárjában

Abstract

Tanulmányomban – a szerző bemutatását és kutatási területének felvázolását követően – Simard visszaemlékezésének narratív dinamikáját olyan szövegként értelmezem, amely a kreatív tényirodalomnak nevezett retorikai térben, több kifejezési forma metszéspontjában, női fejlődéstörténetbe ágyazódó memoárként konstruálódik. Simard narratíváját eképpen – magyar szakirodalmi terminussal élve – „kisparaszti szálalógazdálkodást” folytató, kanadai telepes családból származó kislány tudósnővé formálódásának rögzített nézőpontú, sorsesemények által kikényszerített helyesbítések történeteként olvasom. Elemzésemben igyekszem rávilágítani arra, hogy miként viszonyul a memoár edőökológus elbeszélője a számára rendelkezésre álló nyelvhez, mellyel a humán világ és a nem-humán világ közti kontaktzóna mikorrhizás jelentőségéről nagyközönségéhez szólni kíván. Végül a memoár látszólag „visszaantropomorfizáló” anyafa metaforáját és annak vélt esszencializmusát veszem szemügyre a poszthumanizmus és az ökofeminizmus szakirodalmi kontextusában.