A minimális reziduális betegség vizsgálata krónikus limfoid leukémiában

Takács, Ferenc; Kardos, Ilona Blanka; Czeti, Ágnes; Aczél, Dóra; Illés, Sarolta; Balogh, Alexandra; Gaál-Weisinger, Júlia; Szalóki, Gábor; Barna, Gábor

doi:10.1556/2068.2020.53.1.4

Cited by 1 publication

(1 citation statement)

References 36 publications

Supporting

Mentioning

Contrasting

Unclassified

Order By: Relevance

“…Ezek közül kiemelendő a TP53 és az immunoglobulin nehézlánc variabilis régió (IGHV) mutációs státuszának meghatározása, valamint egyes kariotípus eltérések kromoszóma sávozással történő átfogó, vagy fl uoreszcens in situ hibridizációval (FISH) való célzott vizsgálata [4][5][6]. Az utóbbi időben egyre nagyobb érdeklődés övezi a minimális reziduális betegség (minimal residual desease, MRD) áramlási citometriás módszereken vagy DNS szekvenáláson alapuló kimutatását, amely egy ígéretes, új prognosztikai marker lehet a közeljövőben [7]. Az új, célzott terápiák, valamint a számos, klinikai stádiumtól független prognosztikai marker megjelenésének következtében kialakult az igény egy, a Rai- [8] vagy stádiumokat meghaladó részletességű prognosztikai osztályozás iránt [10].…”

Section: Bevezetésunclassified

Venetoclax-rezisztencia krónikus lymphocytás leukémiában

László,

Kotmayer,

Alpár

et al. 2021

Hematológia–Transzfuziológia

View full text Add to dashboard Cite

Összefoglaló. Bevezetés: A krónikus lymphocytás leukémia (CLL) a nyugati világban leggyakrabban előforduló felnőttkori hematológiai malignitás, amely változatos klinikai lefolyással, valamint jelentős citogenetikai és molekuláris heterogenitással bír. A CLL kezelésében alkalmazott kemo-immunoterápiák mellett az elmúlt években megjelent célzott terápiák, mint a Bruton-féle tirozin kináz (BTK) gátló ibrutinib és acalabrutinib, a foszfatidilinozitol-3-kináz gátló idelalisib vagy az antiapoptotikus hatású B sejtes lymphoma 2 (B cell lymphoma 2, BCL2) fehérje gátló venetoclax forradalmasította a kedvezőtlen prognózisú újonnan diagnosztizált és refrakter/relabáló (R/R) betegek kezelését. A venetoclax egy nagy szelektivitással rendelkező, orálisan adható BCL2-inhibitor, amely jelentős sikerrel alkalmazható CLL-ben, beleértve a TP53 aberrációval rendelkező betegeket is. A meggyőző klinikai eredmények ellenére a betegek egy részében a terápia során rezisztencia alakul ki, amelynek pontos háttérmechanizmusa jelenleg is aktív kutatás tárgyát képezi. Közleményünkben ismertetjük a BCL2 apoptózist szabályozó fehérje CLL-ben betöltött szerepét, a venetoclaxnak a BCL2 fehérjére, valamint a sejtmetabolizmusra gyakorolt hatását. Ezen felül bemutatjuk a venetoclax-rezisztencia hátterében álló potenciális molekuláris mechanizmusokat, a rezisztenciával asszociált, újonnan leírt genetikai mutációkat, valamint a genetikai elváltozások kimutatására és követésére szolgáló vizsgálatok előnyeit és határait. A közlemény végén röviden kitérünk a venetoclax-rezisztencia megjelenését követő terápiás kihívásokra és kezelési lehetőségekre is. Summary. Introduction: Chronic lymphocytic leukemia (CLL) is the most common type of leukemia in the Western world. Besides the widely used chemo-immunotherapeutic approaches, in the last couple of years, new targeted therapies have become available, such as the Bruton tyrosine kinase inhibitors ibrutinib and acalabrutinib, the phosphoinositide 3-kinase inhibitor idelalisib or the antiapoptotic B–cell lymphoma 2 (BCL2) inhibitor venetoclax, which have revolutionized the treatment of both treatment naïve and relapsed/refractory (R/R) patients. Venetoclax is a highly selective, oral BCL2-inhibitor, successfully applied in the treatment of patients harboring TP53 aberrations or failing on prior lines of therapy. Despite the promising clinical results, a subset of venetoclax treated patients experience resistance. The underlying mechanisms of venetoclax resistance are still intensively studied. In our review we provide an overview of the role of BCL2 apoptosis regulator protein in CLL, the effect of venetoclax on the BCL2 protein and cellular metabolism. Moreover, we aim to summarize the possible mechanisms of venetoclax resistance, with special emphasis on recently described genetic aberrations along with the advantages and limitations of molecular techniques commonly applied for the detection and monitoring of disease associated genetic alterations. Finally, we briefly discuss the therapeutic challenges and treatment options to overcome venetoclax resistance.

show abstract