A liminalitás terei és idői az európai posztszovjet térben az orosz és szovjet expanziós törekvések tükrében

Abstract

A tanulmány az európai posztszovjet térségben érvényesülő orosz expanziós törekvések hatásait a liminalitás koncepciójára építve értelmezi. Az Arnold van Gennep által megalkotott, majd Victor Turner által kiszélesített fogalom olyan átmeneteket (határhelyzeti állapotokat) jelöl, amikor a társadalmi hierarchiák ideiglenesen feloldódnak, egyes tradíciók folytonossága megkérdőjeleződik és az addig biztosnak hitt struktúrák kétségessé válnak. Ezekben a liminális időszakokban a korábbi rend felbomlása olyan bizonytalan, s egyúttal fluid, képlékeny helyzeteket eredményez, amelyek lehetővé teszik egy új állapot megszilárdulását. Tanulmányunkban e koncepció segítségével ragadjuk meg azokat az átmenetként értelmezhető időszakokat, amelyek átfogó változást idéztek elő az orosz expanziós törekvések által érintett térségekben. Az orosz expanzió hatásainak vizsgálatában négy liminális időszakot állítunk a középpontba, amelyeket a meghatározó területi irányok mentén élő, érintett népek példáin keresztül mutatunk be. Elsőként a 18. századi, Fekete-tenger felé érvényesülő orosz expanzió által a krími tatár közösségek életében előidézett liminalitást vizsgáljuk. Ezt követően a cári birodalmat felváltó, a szovjet szocialista berendezkedés hatására jelentkező liminalitást mutatjuk be a Kaukázus térségében, a csecsenek példáján. A 20. század végén bekövetkező rendszerváltás lehetőséget adott a szovjet időszak liminalitásának megszűnésére, amit a balti államokban bekövetkező változások kapcsán vizsgálunk. Végezetül az ukrán polgárháborús helyzet hátterének feltárásával rávilágítunk az ukrán társadalomban külső hatásra jelentkező elhúzódó liminalitásra, valamint annak geopolitikai mozzanataira.

Vendégszerkesztői előszó

“…A térségben fontos szerepet kap az etnicitás kérdése, amelynek rejtett dimenzióit egy tanulságos terepbejárás tapasztalataival megerősítve a moldáv identitás rétegeinek vizsgálatával a posztkolonialista megközelítést a posztszovjet/posztszocialista nézőpontokkal párhuzamba állítva mutatunk be (Illés, Bottlik 2018). A liminalitás koncepciójába ágyazva pedig négy rövid esettanulmány villantja föl az orosz és szovjet expanzió hatásait a balti országok, egy kaukázusi csoport, a csecsenek, a Fekete-tenger melléki krími tatárok, valamint az ukrán állam szemszögéből (Kőszegi, Berki, Barta 2018).…”