A közeli kelet: Törökország és iraki Kurdisztán kapcsolatának átalakulásai (1991–2017)

Abstract

Jelen értekezés tárgya az iraki kurd politikai vezetés (Erbíl) és a török állami vezetés (An-kara) közötti kapcsolatok elemzése. Az értekezés kronologikus sorrendben vizsgálja a két fél kapcsolatát alakító kihívásokat és lehetőségeket, amelyek Irakon és Törökországon belül, il-letve regionálisan (a Közel-Keleten) jelentkeztek az 1991 és 2017 közötti időszakban. A disszertáció alapvetően kvalitatív kutatási módszereket alkalmaz, ezek közül pedig a szö-vegelemzés, illetve kisebb mértékben a diskurzuselemzés módszereit alkalmazom, vagyis el-sősorban primer és szekunder forrásokra épülő beavatkozás-mentes vizsgálatra (dokumentum-elemzés, szakirodalom elemzés, narratív elemzés) támaszkodom. Az elemzést magyar, angol és török nyelvű források bevonásával végzem, amelyek között különféle sajtótermékek, gazda-sági és politikai elemzések, valamint publikált személyes közlések, visszaemlékezések is helyet kapnak. A hipotézisekben felvetett állítások vizsgálatára, illetve a kutatási kérdések megválaszolá-sára a módszert a végkimenetel-magyarázó folyamatkövetés (explaining-outcome process tracing) kínálja. A disszertáció pluralista megközelítést alkalmaz, amelynek során éppúgy szá-mításba veszi az egyes szereplők belső dinamikáit, az egyén szerepét, illetve a rendszerszintű tényezőket, mint az anyagi és normatív megfontolásokat. Az értekezés új eredményeit részben a hipotézisek bizonyítása jelenti: 1. Ankara és Erbíl kapcsolata a konfliktusosból együttműködővé vált és az együttműkö-dés tartósan fennmaradt (elmélyült). Ezt az alábbi tényezők segíthették: a. Mind a nemzetközi rendszer, mind a szereplők által (is) alkotott regionális struktúra. (neorealista megközelítés) b. Az ankarai és erbíli vezetés közötti ideológiai és értékrendi közösség, valamint az országok közötti gazdasági és társadalmi kapcsolatok megélénkülése. (neo-liberális megközelítés) c. A felek egymás tekintetében az elutasító diskurzust felcserélték egy pragmati-kus, befogadó diskurzussal (elméleti szint), illetve a szereplők új magatartásu-kat a megváltozott percepciók alapján alakították ki (gyakorlati szint). (konst-ruktivista megközelítés) 2. Törökország és a Kurdisztáni Régió kapcsolata kiegyensúlyozatlan (aszimmetrikus). 3. Törökország Irakkal kapcsolatos érdekeire és érdekérvényesítési képességére kontinu-itás jellemző. a. Bár Törökország korszakonként eltérő hangsúllyal közelített az iraki szerep-lőkhöz, alapvető céljai, érdekei Irakban mindvégig azonosak maradtak. b. Törökország érdekérvényesítő képessége Irakon belül mindvégig gyenge ma-radt. 4. Mind Ankara, mind Bagdad, mind pedig Erbíl bizonyos cselekvési határok között egyensúlyoz (szűkre szabott mozgástér), és ezért korlátozza azokat a lépéseit, melyek a többiekre negatív hatását fejthetnek ki. Ezek a szereplők tehát finom egyensúlyozás-sal (delicate balancing) igyekeznek elkerülni a térvesztésüket, a bizonytalanságot és a kockázatokat. Az értekezés további új eredményei: • A Törökország és iraki Kurdisztán közti kapcsolatok vizsgálata szisztematikusan, új keretrendszerben történik • Néhány további részmegállapítás: 1. Barzáni érdekében állt a Bagdaddal való feszült viszony fenntartása 2. Kirkuk iraki kurd elfoglalása 2014-ben Ankara számára nem az iraki kurd függet-lenség felé vezető út egyik állomása, hanem gazdasági lehetőség 3. A függetlenség nem áll a KR politikai és gazdasági érdekében 4. A Davutoğlu-féle Ankara-Bagdad-Teherán háromszögre vonatkozó megfigyelés 5. Kísérletet tettem a Törökország és a KR közötti 2007 utáni viszony meghatározá-sára is. Állításom szerint Ankara és Erbíl kapcsolata az együttműködésből 2014-re informális szövetséggé (alignment) alakult