A hazai csecsemőhalandóságban 2019-ben tapasztalt emelkedés lehetséges okainak vizsgálata

Abstract

Összefoglaló. Bevezetés: Magyarországon a csecsemőhalandóság 2014 óta folyamatosan javult, azonban 2019-ben az előző évi adathoz képest 11%-kal magasabb érték mutatkozott. Célkitűzés: A vizsgálat célja a 2019. évi kedvezőtlenebb csecsemőhalálozási mutató lehetséges összetevőinek feltárása. Módszer: A 2018. és 2019. évi csecsemőhalálozási adatokat hasonlítottuk össze a csecsemő kora, a halál oka és a gyógyintézeti, illetve nem gyógyintézeti elhalálozás szerint. A vizsgálathoz a Központi Statisztikai Hivatal adatait használtuk. A trendvizsgálatnál 2010-től elemeztük az adatokat. A nem gyógyintézeti haláleseteket 10 évre összevonva járásonként térképesen ábrázoltuk. Eredmények: 2018-ban 304, 2019-ben 335 csecsemő halt meg Magyarországon, a csecsemőhalálozási arányszám 3,4 ezrelékről 3,8 ezrelékre emelkedett. A 2019. évi érték az előző évtizedek trendjére illesztett görbe alapján megfelelt a várható értéknek. 2019-ben a 0–27 napos csecsemőhalálozás alig változott a 2018. évihez képest, a 28–364 napos korban bekövetkezett halálesetek száma viszont növekedett. A vizsgált évben 59%-kal emelkedett a nem gyógyintézeti csecsemőhalálozás. A 2019. évi csecsemőhalálozás növekedéséért 74%-ban a nem gyógyintézeti esetek voltak felelősek. A nem gyógyintézeti halálozás döntő többsége késői csecsemőkorban következett be. A járásonkénti, 10 évre összevont, nem intézményben elhunyt csecsemők számában és 1000 élve születésre vonatkozó arányában ötszörös területi különbségek mutatkoztak. A halálokok közül a perinatalis szakban keletkező bizonyos állapotok miatt meghalt csecsemők száma emelkedett a leginkább, a nem gyógyintézeti halálozás esetében pedig a hirtelen csecsemőhalál szindrómában meghaltaké. Következtetés: 2019-ben kiugróan magas volt a nem gyógyintézeti, késői csecsemőhalálozás száma és részaránya, ezen esetek feltűnő regionális halmozódást mutattak. A csecsemőhalandóság csökkentésének hatásos eszköze lehetne a jövőben minden egyes csecsemőhalál részletes szakmai értékelése. Orv Hetil. 2021; 162(1): 830–838. Summary. Introduction: In Hungary, infant mortality has been steadily declining since 2014, but in 2019 it increased by 11% compared to 2018.Objective: The aim of our study is to explore the possible components of the above increase. Method: Ten-year trends of infant mortality were analized and compared by age, cause, place of deaths (hospital or non-hospital environment) and location, using Central Statistical Office data. Results: There were 304 infant deaths in Hungary in 2018 and 335 in 2019. Infant mortality rate rose from 3.4‰ to 3.8‰, however, it was in line with the expected value based on the curve fitted to the trend of previous decades. In 2019, 0–27-day infant mortality basically did not change compared to 2018, while the number of deaths at 28–364 days of age increased. Non-hospital infant mortality increased by 59% in 2019 and these cases accounted for 74% of the total increase in infant mortality; the vast majority of these deaths occurred in late infancy. There were fivefold regional differences in the number of non-hospital infant deaths. Among the causes of death, the conditions related to the perinatal period and sudden infant death syndrome increased the most. Conclusion: In Hungary, the number and proportion of non-hospital infant mortality was remarkably high in 2019 compared to previous years. These cases showed a striking regional accumulation. An effective tool for reducing infant mortality could be an appropriate professional assessment of each infant death in the future. Orv Hetil. 2021; 162(21): 830–838.

A védőnő-orvos együttműködés mint a 108 éve sikeresen működő Magyar Védőnői Szolgálat egyik alappilére

“…Az Orvosi Hetilap általunk áttanulmányozott utóbbi 10 évi lapszámában mindössze 3 tanulmányt [3][4][5] találtunk témánkhoz kapcsolódóan. A magyarországi várandósgondozási rendszer sajátosságait, a magán-és állami ellátások igénybevétele mögött húzódó egyenlőtlensé-geket vizsgáló tanulmányban utalás volt található arra, hogy a várandósgondozás számos szereplő együttműködésén alapuló, komplex egészségügyi szolgáltatás [3].…”

“…A védőnőknek a gyermekkori látásproblémák felismerésében betöltött szerepét vizsgáló tanulmány [5] több alkalommal is hangsúlyozza a védőnői szakmai együttműködés fontosságát, a védőnő-egészségügyi alapellátás, kiemelten a védőnő-háziorvos, védőnő-szakellátási orvos közti együttműködésnek, az idejekorán történő kiszűrésnek a jelentőségét [5]. A hazai csecsemőhalandóságban 2019-ben tapasztalt emelkedés lehetséges okainak vizsgálatát elemző tanulmány [4], bár a téma a védőnői munkához is kapcsolható, a védőnő-orvos együttműködésre vonatkozóan nem tartalmaz utalást.…”

“…Tanulmányunk aktualitását az adja, hogy a Szolgálat a nemes életkora, elismertsége és hazánkra jellemző egyedisége -2015-ben a Szolgálat mint nemzetközileg is egyedülálló, tradicionális ellátási rendszer bekerült a Magyar Értéktárba, nemzeti büszkeségeink közé [2] -ellenére sem készült még olyan tanulmány, amely a védőnőknek és az orvosoknak -mint a védőnők legfontosabb együttműködő szakmai partnereinek -az együttműködését tanulmányozta volna. Az Orvosi Hetilapnak az utóbbi 10 évben megjelent lapszámait áttanulmányozva mindössze 3 tanulmányt [3][4][5] találtunk, melyek szerint a védőnő a napi munkája során a társadalom minden rétegével és orvosokkal, szakemberekkel is közvetlen kapcsolatban áll. Azért is gondoljuk fontosnak a téma kuta-tását, mert bár a védőnői tevékenység napjainkban már az orvosi tevékenységtől függetlenül, önállóan nyújtott szolgálat [6], meglátásunk szerint annak eredményessége nem függetleníthető az orvosokkal, a társszakmákkal végzett közös munkától.…”