A fertődi Marionettszínház új értelmezése - az épületkutatás („Bauforschung”) és alakhű felmérés mint kutatási módszer alkalmazásával

Abstract

A fertõdi (a XVIII-XIX. századi névhasználat szerint eszterházai) marionettszínház és bábopera-játszás az európai kastélykultúra jelentõs attrakciója volt. Az építtetõ fõúr, Esterházy Miklós herceg mecenatúrája, valamint udvarának kiemelkedõ mûvészei és mesterei -Joseph Haydn és Karl Michael von Pauersbach -a marionettszínházat páratlan kulturális értékké tették hazánkban. Az 1772-73 között felépült színház pompáját és kialakításának egyediségét a korabeli utazók egybehangzóan elismerték. Az épület eredeti rendeltetését már a XVIII. század végén elvesztette, majd 1845 után több ütemben magtárrá alakították át, s a XX. században már a teljes pusztulás fenyegette. A helyreállítást célzó tudományos kutatás a Mûemlékek Állami Gondnoksága megbízásából 2004-ben kezdõdött el. A helyszíni munka során alkalmazott "Bauforschung" módszer az épület legkisebb roncsolással járó részletes elemzését teszi lehetõvé. Az alakhû építészeti felmérés egyik tudományos eredménye, hogy bizonyította egy 1789-es átalakítási tervrajz azonosítását az épülettel. A falszövet, a festés-és vakolatrétegek és más nyomok alapos megfigyelése és rajzi dokumentálása lehetõvé tette a marionettszínház átépítési periódusainak körvonalazását, továbbá az épület XVIII. századi -eredeti -tömeg-és téralakításának, homlokzatképzésének és fedélszerkezetének elvi rekonstrukcióját. A további kutatás -elsõsorban a hitelesítõ régészeti ásatások -a teljesen elpusztult gazdag belsõ dekoráció és a színpadtechnika történeti leírásokból ismert kialakításának bizonyítékait hozhatja felszínre.Kulcsszavak: barokk építészettörténet, épületkutatás, Bauforschung, színházépítészet, marionettszínház Építés -Építészettudomány 34 (1-2)

Történelmi épületek rekonstrukciós munkálatainak támogatása pontfelhők segítségével

“…és összefüggéseket elemezve felfedje kialakulásának körülményeit, az időközben bekövetkezett átépítéseket és változásokat. A "Bauforschung", azaz épületkutatás módszerének alkalmazásával az építészek az építmény lehető legkisebb mértékű roncsolása mellett tudják a vizsgálatokat elvégezni (Grossmann 1993, Krähling et al 2006, Krähling 2017, Schuller, 2002. A módszer elsődleges eszköze az alakhű felmérés, amelynek lényege, hogy a helyszíni felmérést végzők által definiált, tetszőleges koordináta-rendszerben részletesen és pontosan rögzíti az egyes elemek formáját (kőelemek, téglák sarokpontjait), helyét, méreteit, így mentes bárminemű feltételezéstől és szabályosságkereséstől.…”

“…A hagyományos felmérés során, pontosan kitűzött, a falra kifeszített vízszintes és függőleges zsinórokkal dolgoznak az építészek. Egyikük beméri a kitűntetett pontokat a referenciavonalakhoz viszonyítva, a másik szakember eközben a meghatározott méretek alapján, a helyszínen elkészíti a rajzot (Halmos-Marótzy 2012, Halmos et al 2013, Krähling et al 2006. Más módszerekkel kevesebb időt szükséges a helyszínen tölteni; a falat alkotó kövekről csak vázlatos rajzok és fényképek készülnek, a jellemző pontokat pedig mérőállomással mérik meg.…”