A felsőoktatási lemorzsolódás makroelemzése

Abstract

A felsőoktatási lemorzsolódás kutatása e képzési szint tömegesedése nyomán a hatvanas évek vége, hetvenes évek eleje körül kezdődött. A felsőoktatási lemorzsolódás kutatásának 21. századi „reneszánszát” – vagy legalábbis újabb lendületét – az EU 2020-as stratégiája hozta el. Ebben az írásban – a lemorzsolódás mérőszámainak áttekintését követően – néhány makroelemzést mutatunk be, a lemorzsolódás összefüggését vizsgáljuk a PISA eredményekkel, a hallgató-oktató aránnyal, valamint a fajlagos (egy hallgatóra vetített) felsőoktatási kiadásokkal és (kormányzati) támogatással az OECD-országok halmazán. Végül pedig a felsőoktatási lemorzsolódás hazai jellemzőire vetünk egy pillantást. Az elemzés rámutat arra, hogy a felsőoktatási lemorzsolódás szorosan összefügg a nemzeti PISA eredményekkel, a felsőoktatás kondícióival és a hallgató-oktató aránnyal, ami a lemorzsolódás alakulásában a kormányzati és az intézményi oktatáspolitika felelősségére hívja fel a figyelmet. A nemzetközi vizsgálatot követően a hazai felsőoktatási lemorzsolódás rövid elemzése azt mutatja, hogy az áthaladás sikeressége az utóbbi időben javulni látszik, azonban ennek értékelésekor észre kell vennünk, hogy részint a hazai felsőoktatáspolitika elmúlt tíz évét egy elitista létszámvisszatartás jellemezte, részint a javulás ellenére is elmaradnak például a lengyel vagy a szlovák mutatóktól.