A fejlesztéspolitika sikerességét elősegítő tényezők és a kohéziós országok tapasztalatai Magyarország számára

Abstract

Bevezet őAz elmúlt évtizedekben a kohéziós politika bizonyos területeken sikereket, míg más szinteken kudarcokat ért el (Horváth 2006), miközben a területi egyenl őtlensé-gek növekedése megkérdőjelezhetetlen az Európai Unió 15 régi tagállamában. Bár számos esetben találkozhatunk sikertörténetekkel a felzárkózás területén nemzeti (pl. Írország) és regionális szinten, még mindig jelent ős számú régió min ősíthető sikertelennek a konvergencia szempontjából. Az EU27 országai tekintetében az EU/EK történetének eddigi legnagyobb egyenlőtlenségei jelennek meg. Az EU dön-téshozóinak már nem csak az észak-dél megosztottsággal kell foglalkozniuk, hanem szem előtt kell tartaniuk a kelet-nyugati differenciáltságot is. Az igazi kihívást az jelenti az Unió számára, hogy egyrészt el ő kellene segíteni a gazdasági növeke-dést és a hatékonyság er ősítését, másrészt nagymértékben szükséges volna a bels ő kohézió erősítése. Bizonyos szempontból jó helyzetben van az EU, mivel az elmúlt 15-20 év fejlesztési programjainak gyakorlata, különösen a felzárkózó régiók tapasztalata felhasználható az újonnan csatlakozott államok esetében. Így a kohéziós politika első időszakára jellemző saját tapasztalatokból történ ő tanulás ("learning by doing") helyett az új tagállamokban a régi tagországok tapasztalataiból való tanulás ("leaming from others") kerülhet el őtérbe . Kérdés, hogy vajon a kohéziós országokban sikerrel megvalósított intézkedéseket mennyiben lehet az A kohéziós országok tapasztalataiA kohéziós országok az Európai Unión belül különböző tapasztalatokat mutatnak fel a konvergencia területén, ugyanakkor egyértelm űen bizonyítható a felzárkózás országos szinten 1986 és 2000 között. Míg a négy ország GDP-je átlagosan az EU 65%-án állt 1986-ban, addig 1999-ben már 79%-ra növekedett (Bocsor et al. 2000). (A konkrét növekedési rátákat lásd az 1. táblázatban.) Más elemzések szerint is az 1990-es évek során a kohéziós országoknál megfigyelhet ő a felzárkózás nominális és monetáris szempontból is, így a négy országból három a Gazdasági és Monetáris Unió alapító tagja is lett, egyedül Görögország maradt le ebben a tekintetben (Rácz 2007). Sok szempontból tehát sikerként könyvelhet ő el az ezen országoknak juttatott források hasznosulása. TÁBLÁZAT A kohéziós országok GDP-jének évi százalékos növekedése az EU-átlag százalékában (változás) (The Growth Rate of the GDP of the Cohesion Countries [EU average = 100%]) IdőszakGörögország Írország Portugália Spanyolország 1961-1973 177 92 144 150 1974-1985 85 190 110 95 1986-1990 36 139 167 136 1991-1995 80 413 120 87 1996-2000 133 404 142 138 Forrás: Bocsor et al. (2000, 941) alapján saját szerkesztés.Kezdetben a kohéziós országok csatlakozása után a hirtelen tapasztalt nyitottság és az egyre erősödő versenyhelyzet káros következményei domináltak (kisebb visszaesés volt tapasztalható), majd a méretgazdaságosságból fakadó el őnyök miatt ezek az országok is sokat profitáltak a közös piacból. A felzárkózás, vagyis a konvergencia folyamata lassú és egyenetlen volt. Csak Írorsz...

A helyi önkormányzatok addicionalitásának biztosítása

“…(Bradley, Untiedt 2007) A dolgozat következő fejezeteiben bemutatásra kerül az európai uniós támogatások hatásosságának vizsgálatára rendelkezésre álló eszköztár elméleti háttér, majd annak a gyakorlatban alkalmazott elemei -a fent ismertetett szempontok szerint. (Cappelen et al 2003), (Dall'erba 2005), (Santos 2008 (Cappelen et al 2003), (MNB 2006) in: (Lóránd 2009) A fent kifejtett probléma végig azon a feltevésen alapszik, hogy a konvergencia (Sölvell et al, 2003) (Dall'erba 2005; (Porter 1996) in: (Durlauf, Johnson 1995) in: (Dall'erba 2005, (Krugman 1991) (Trón 2008).…”

“…Az előző fejezetekben bemutattam a regionális politika mögött álló célkitűzések elérésére felállított eszközöket, és említést tettem a módszerek kritikusairól is, akik szerint a jelenleg alkalmazott eszközök nem, vagy csak részben alkalmasak a regionális politikai célok elérésére (Trón 2008), (Dall'erba 2007), (Cappelen et al 2003), (Lóránd 2009 (Bradley, Untiedt 2007); (Lóránd 2009) 40 Saját forrás alatt ebben az esetben a kedvezményezett (pl. önkormányzat) részére a strukturális alapokon felül elérhető bármilyen helyi vagy állami költségvetési, illetve a magánszektorból származó forrást értünk.…”

“…Más szóval az országon belül, például régiók viszonylatában a β-konvergencia nem működik, ahogy ezt a Williamson-hipotézis is feltételezi (Cappelen et al 2003), (Lóránd 2009…”