Bevezetés: A SARS-CoV-2-fertőzés a súlyossági fokától függően
gyulladásos és képalkotó elváltozásokat okoz. Célkitűzés: Vajon
a gyulladásos paraméterek profiljának változása összefüggésbe hozható-e a
mellkasi képalkotásban megfigyelt változások súlyosságával? A tanulmány célja a
különböző gyulladásos biomarkerek profiljának értékelése (széles körben
elérhetők és rutinszerűen vizsgáltak COVID–19-betegekben), valamint annak
megállapítása, hogy azok szintjének és aktivitásának változása a felvételkor és
az elbocsátáskor összefügg-e a tüdőben megfigyelt érintettséggel, amelyet
komputertomográfia (CT) segítségével határoztunk meg.
Módszerek: Retrospektív megfigyeléses tanulmányunkban
mellkas-CT-t, illetve vérvizsgálatokat végeztünk a kórházi felvételkor és a
távozáskor. A páciensek követése és kezelése a nemzeti és nemzetközi irányelvek
szerint történt. Eredmények: A szérum gyulladásos markerek
profilja (az értékek a felvételkor és az elbocsátáskor, illetve a kórházi
tartózkodás alatti változások) pozitív korrelációt mutat a tüdőérintettséggel,
amit a mellkas-CT súlyossági pontszáma alapján értékeltünk. A gyulladásos
szérummarkerek felvételkor tapasztalt fokozott aktivitása alig változott a
kórházi tartózkodás alatt, súlyos COVID–19-betegséget és jelentős
tüdőérintettséget jeleztek. Bár statisztikailag szignifikáns különbségeket
találtunk a C-reaktív protein, a fibrinogén, a vörösvértest-süllyedési sebesség,
a laktátdehidrogenáz és a neutrophil-lymphocyta arány értékeiben, a C-reaktív
protein látszik a legmegbízhatóbb paraméternek a tüdő érintettségének
megítélésében. Következtetés: A szérum gyulladásos markerek
változása a kórházi tartózkodás során gyenge-mérsékelt negatív korrelációt
mutatott a tüdő érintettségének súlyosságával. Orv Hetil. 2023; 164(41):
1607–1615.