A budapesti bérlakásszektor privatizációjának társadalmi- és városszerkezeti hatásai

Abstract

A kelet-európai újszülött demokráciák közös jellemvonása a gazdasági élet eltér ő ütemű , de olyamatosan zajló átalakítása, mely az államnak a gazdasági élet különböz ő területeiről történő okozatos visszavonulásában, a korábban állami tulajdonban lev ő javak teljes vagy részleges rivatizációjában nyilvánul meg. A termel ő szféra tulajdonviszonyainak átalakítása mellett ért-etően nagy hangsúlyt kap a lakás-és ingatlanszektor részben már megkezdett privatizációja, ország évi költségvetésének többszörösét kitev ő állami bérlakásszektor sorsa. A tanulmány célja, hogy rövid áttekintést adjon a szociális lakásgazdálkodás II. világháborút övető fejlődéséről', rámutatva a szocialista időszak lakáspolitikájának legszembetűnőbb elentmondásaira és a privatizáció várható városföldrajzi következményeire. A városfejl ődés nagy korszakai és az állami bérlakásszektor kialakulása BudapestenA lakásépítkezések ütemét, valamint a város fizikai növekedését tekintve három nagy korszaot különböztethetünk meg Budapesten. A városnövekedés els ő dinamikus szakasza ("város-obbanás") 2 a 19. század utolsó évtizedeire tehető, amikor viharos népességnövekedés és a nyo-'ban járó nagyarányú lakás-és közm űépítkezés jellemezte a város fejl ődését (1. ábra). Az kkor épített lakások jelentős hányada a virágzó telek-és ingatlanspekuláció jóvoltából m űsza-lag alacsony színvonalú volt, sokszor nélkülözve a kor követelményeinek megfelel ő komforot. A századfordulót követően az általános recesszió eredményeként mélypontra esett vissza építkezési ütem, ami azután az I. világháborút megel őző néhány évben ismét a korábbi szinte emelkedett. A város, és ezen belül a lakásállomány, fejl ődésének második nagy szakaszát a két világhábo-közötti időszakkal azonosíthatjuk, amikor a főváros növekedése az országos demográfiai olyamatokkal összhangban lelassult, s térbeli terjeszkedésének súlypontja el őbb a külső kerü-etekbe, majd az 1930-as évekt ől kezdve az agglomerációra tev ődött át. Budapest fejl ődésének armadik nagy periódusát a II. világháborút követően számíthatjuk. Ez a korszaka romok elta-'tásával vette kezdetét, majd a 70-es évek soha nem látott méret ű paneles építkezésein át apjaink lakáspiaci recessziójáig húzódik. Tér és Társadalom 6. évf. 1992/3-4. 55-73. p.

Budapesti lakótelepek a panelprogram előtt és után

“…Az 1990-et követő néhány évben a házgyárak bezártak, és megkezdődött a tömeges lakásprivatizáció (Kovács 1992), vagyis a lakótelepek az 1990-es évtized végére a korábbinál gyökeresen más helyzetbe kerültek. Ekkor már a lakótelepek jövője volt a kérdés a megváltozott körülmények között, hiszen az energiaár-emelések a központi fűtéses lakótelepeket érintették legnagyobb mértékben, és egyre inkább előkerült az épületek felújításának kérdése is.…”

Az új gazdaság térnyerése a budapesti irodaházak bérlői körében

“…Ez az átalakulás szorosan kötődött a privatizációhoz és a városátalakulás, -megújulás folyamatának is katalizátoraként működött. Miközben a rendszerváltáskori belvárosi épületállomány a karbantartások elmaradása, a beruházások és fejlesztések hiánya miatt erőteljesen leromlott volt (Kovács 1992), és ezen a privatizáció során tulajdonosokká vált, kevéssé tőkeerős lakók sem változtattak (Dániel 1996; Hegedüs, Tosics 1998), az irodává alakított lakásokat elkezdték megújítani. A rendszerváltás előtt még működő iparterületek (Budapest területének 15-16%-a) szintén hanyatlásnak indultak, és megújulásuk leginkább csak a városközponthoz közelebbi területeken kezdődött meg (Kukely et al 2006).…”

A Coleman-modell alkalmazása a lakókörnyezeti kutatásokban

“…Az egyes budapesti lakóterületek fejl ődésének iránya, fizikai és társadalmi le-, ill. felértékel ődése, és e folyamatok hátterében meghúzódó okok tárgyalása több tanulmány témáját képezte az utóbbi b ő egy évtizedben, mégsem mondhatjuk, hogy kimerítő ismeretekkel rendelkezünk a témával kapcsolatban (Hegedűs-Tosics 1991;Kovács 1992;Utasi 1996;Dingsdale 1999;Földi 2000; Tosics et al 2001;Egedy et al 2002;Egedy-Kovács 2003).…”

“…

BevezetésAz egyes budapesti lakóterületek fejl ődésének iránya, fizikai és társadalmi le-, ill. felértékel ődése, és e folyamatok hátterében meghúzódó okok tárgyalása több tanulmány témáját képezte az utóbbi b ő egy évtizedben, mégsem mondhatjuk, hogy kimerítő ismeretekkel rendelkezünk a témával kapcsolatban (Hegedűs-Tosics 1991;Kovács 1992;Utasi 1996;Dingsdale 1999;Földi 2000; Tosics et al 2001;Egedy et al 2002;Egedy-Kovács 2003).A lakókörnyezetnek a társadalmi polarizáció és térbeli szegregáció jegyeit magán viselő átalakulása egyre nagyobb méreteket ölt, többszerepl ős volta pedig szinte lehetetlenné teszi negatív hatásainak tompítását, illetve kivédését. A jelenség túlontúl összetett, a folyamat részleteire vonatkozó ismereteink b ővül-nek ugyan, de a rendelkezésre álló adatok, különösen a felértékel ődő területek tár-sadalmi átalakulására vonatkozóan hiányosak.

…”