Diabeteses dyslipidaemia és atherosclerosis

Abstract

A diabetes mellitus gyakorisága és ezzel együtt népegészségügyi jelentősége is folyamatosan nő. Az utóbbi években tapasztalt javulások ellenére a cardiovascularis betegségek a cukorbetegek morbiditásának és mortalitásának vezető okai. A cukorbetegség fennállása önmagában olyan cardiovascularis veszélyeztetettséget jelent, mintha ismert érbe-tegsége lenne a betegnek. A diabeteses dyslipidaemia jellemzői a magas éhgyomri és postprandialis triglicerid-, alacsony HDL-koleszterin-szint, valamint a kissé emelkedett LDL-koleszterin-szint mellett az atherogen kicsi-sűrű, azaz a small-dense LDL nagy aránya. Az atherogen dyslipidaemiának ezen komponensei nem egymástól független eltérések, hanem egymással szorosan összefüggnek. Az utóbbi évek kutatási eredményei a small-dense LDL és az alacsony HDL káros hatásának elismerése mellett igazolták a trigliceridben gazdag lipoproteinek és azok remnantjainak atherogenitását, továbbá kimutatták, hogy a kulcs a trigliceridben gazdag lipoproteinek májban történő túlter-melése és késleltetett lebontása. Ennek metabolizmusában meghatározó szerepe van a lipoproteinlipáznak, amelynek működését az ApoA5 fokozza, az ApoC3 pedig gátolja. Ez utóbbi funkciócsökkenését okozó mutáció a szívinfarktus kockázatát csökkenti, míg az ApoA5 funkciócsökkenéssel járó mutációja a trigliceridben gazdag lipoproteinszintet 60%-kal emeli és a szívinfarktus kockázatát 2,2-szeresére fokozza. Diabetes mellitus, inzulinrezisztencia, elhízás, metabolikus szindróma esetén az LDL-koleszterinnél a veszélyeztetettségnek jobb markere a non-HDL-koleszterin. Ezt úgy számolhatjuk ki, hogy az összkoleszterinből kivonjuk a HDL-koleszterin értékét. A non-HDL-koleszterin célér-tékeit úgy kapjuk meg, hogy az LDL-koleszterin-célértékekhez 0,8-et hozzáadunk, azaz nagy cardiovascularis kockázat esetén 3,3 mmol/l, igen nagy kockázat fennállásakor 2,6 mmol/l az elérendő szint. Diabeteses dyslipidaemia kezelésében is a statinok az elsőnek választandó gyógyszerek. Ugyanakkor ismert, hogy optimális (vagy célértékre történő) statinterápia esetén is jelentős a residualis(lipid)-kockázat. Ennek mérséklésére a magas trigliceridszint és az alacsony HDL-koleszterin-szint kezelése kézenfekvő, amire a fibrátok adása kedvező hatású lehet. Statin mellé kombinációra a fenofibrát ajánlható. Orv. Hetil., 2016, 157(19), 746-752. Kulcsszavak: diabetes mellitus, cardiovascularis kockázat, diabeteses dyslipidaemia, statin, fibrát Diabetic dyslipidaemia and the atherosclerosisThe incidence and the public health importance of diabetes mellitus are growing continuously. Despite the improvement observed in the latest years, the leading cause of morbidity and mortality of diabetics are cardiovascular diseases. The diagnosis of diabetes mellitus constitutes such a high risk as the known presence of vascular disease. Diabetic dyslipidaemia is characterised by high fasting and postprandial triglyceride levels, low HDL level, and slightly elevated LDL-cholesterol with domination of atherogenic small dense LDL. These are not independent components of the athe...

In-vivo, hypoglycemic, hypolipidemic and oxidative stress inhibitory activities of Myrtus communis L. fruits hydroalcoholic extract in normoglycemic and streptozotocin-induced diabetic rats

“…In fact, the increased levels of TC, TG and HDL-C in diabetes mellitus considered a significant risk factor for the development of atherosclerotic heart disease [30][31][32].…”

Hypertriglyceridemia and atherosclerosis

“…In another side, mild-moderate hypertriglyceridemia (TG levels between 200 and 800 mg/dL) are associated with low levels of HDL-C, small and dense LDL (sd-LDL) particles, atherogenic TG-rich remnants [ 78 ]. And, sd-LDL is generated during the delipidation process by hepatic lipase (HL) from VLDL1 (TG-rich lipoprotein) to IDL and LDL particles and a number of clinical studies strongly suggest that a predominance of sd-LDL is associated with CVD risk, in hypertriglyceridemia [ 79 ] [ 80 ].…”

LDL-C plays a causal role on T2DM: a Mendelian randomization analysis

“…As one of the major conditions associated with DM, diabetic dyslipidemia, has been reported to be closely and causally related to the genesis and the progression of AGING atherosclerosis [3][4][5]. Diabetic dyslipidemia is quite common among patients with T2DM, with a prevalence ranging from 75-82%, while only 10% of DM patients with type 1 diabetes tend to show dyslipidemia [6].…”